Ilyen megfontolásból próbálja mindenáron elhallgattatni Levélírónk 2,5 éves kisfiát a gondozónõ. Mit lehet tenni?
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2,5 éves. A héten kezdtük el a bölcsõdét, mivel januári születésû és év közben óvodába nem veszik fel, a GYES-em lejár, szóval így döntöttünk.
Az elsõ napon egy órát voltam bent vele, azaz kinn az udvaron. Szépen eljátszott, míg a gondozónõvel beszélgettünk. Második napon azonban számomra hirtelen gyorsasággal kikapta a gondozónõ a kezembõl a gyereket, és elvitte. Természetesen õ megilyedt, és nagyon sírt. Nem volt hajlandó késõbb sem kommunkikálni. Egyébként nagyon beszédes, értelmes kisfiú és szobatiszta is.
Mikor hazamentünk mondta is, hogy azért sírt, mert a néni megfogta. Megbeszéltük a gondozónõvel, hogy miért sírt a gyerek, és inkább hagyni kellene, elõször bemegyünk pisilni, aztán elmegyek.
Harmadik nap így is történt, nem sírt Levike, mikor elmentem, csak késõbb. Akkor is az történt, hogy megfogta, felvette a gondozónõ és arrébtette, hogy ne ott sírjon. Az is történt emellett, hogy én felmentem a bölcsõdére nézõ házban egy ismerõsömhoz, és az erkélyrõl néztük a fiamat (persze úgy, hogy ne vegyen észre). A gondozónõ észrevett, és majdhogynem leteremtett, hogy én minek ellenõrzöm õt, és ez kellemetlen neki. Elmentem, nem akarok konfliktust a gyerek miatt. Nem akartam én ellenõrizni, csak a gyerekemért aggódom. Ezt mondtam is neki. Még aznap azt mondta a gondozónõ, hogy ha ilyen sírós lesz a gyerek, és késõbb nem hagyja a többieket aludni, akkor meg oldjam, hogy délben elviszem. Mindezt a harmadik napon. Negyedik nap, ma szintén bementünk pisilni, aztán ki az udvarra, el is indult Levi a másik gondozónõ felé, mert képeskönyvet néztek, de az õ gondozónõje megfogta határozottan a csuklóját (gondolom, hogy ne jöjjön utánam, de nem is akart a gyerek), és akkor már ideges lett a Levi, onnantól kezdve háromnegyed órát sírt. Közeben bevitte a házba a gondozónõ (felvette), (azzal az indokkal:"a szomszéd házban lakók ne gondolják, hogy rosszul bánnak a gyerekekkel, ha ezt a sírást hallják), majd azt mondta a gyereknek, hogy kiviszi, ha abbahagyja a sírást. Levi okos, abbahagyta, kimentek, és onnantól már valamennyire megnyugodott.
Én abban kérném az Ön segítéségét, hogy mit tehetnék azért, hogy a gyermekem minél kevesebb sérülés nélkül beszokjon a bölcsibe.Mit mondjak a gondozónõnek, hogy ne legyen nagy konfliktus, hogy ne cipelje a gyerekem, mert nem szereti. Mi van akkor, ha nem szimpatikus a gyereknek a gondozónõ? (Én próbálom elõtte nem kritizálni, sõt mondom neki, hogy szeretik õt) De nem értem miért kell, második, harmadik napon feloldódni egy gyereknek egy idegen helyen, és a gondozónõnek feltételezni bármi hiányosságot egy gyerekben ezek alapján.
Várom válaszát!
Egy elkeseredett anyuka.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Az, hogy egy 2,5 éves kisgyermek az elsõ napokban sír az anyukája után a bölcsiben, teljesen normális. Nem lenne mit szégyellni ezen a gondozónõnek sem. A megoldás azonban nem az lenne, hogy erõszakkal hallgattassa el a kicsit, sokkal inkább, hogy megnyugtassa. Ez történhet pl. figyelemeltereléssel, játékkal, kedves odafordulással.
Érdemes lenne kicsit elbeszélgetni a gondozónõvel, s elmondani neki, hogy gyermekére milyen demokratikus nevelési eszközökkel lehet leginkább hatni. Ossza meg vele szülõi tapasztalatait, kerülve a kioktató hangnemet, amin esetleg megsértõdhet. Bízom benne, hogy sikerül megtalálni a közös hangot a gondozóval, és egymással együttmûködve sikerre vinni a beszoktatást.
Ha semmiképpen nem tud dûlõre jutni vele, érdemes lenne átgondolni, hogy a jövõ évi óvodakezdésig (mikor is sokkal érettebb lesz szociálisan a gyermek) nem tudja-e mégis megoldani gyermeke otthoni elhelyezését. 3 éves korig ugyanis ez lenne az ideális a kicsik kiegyensúlyozott érzelmi fejlõdése szempontjából.
