Tímea kislánya most kezdte az óvodát, ám a kezdeti sikerek után most sírós idõszak köszöntött rájuk.
Tisztelt Ovónõ!
3 éves lányom most kezdte októberben az óvodát. Beszél, de nem folyamatosan. Az elsõ két hétben nem volt semmi gond. Most volt az õszi szünet, s utána mintha elvágták volna egyfolytában sír utánunk. Az ovónénik nem tûrik jól. Felajánlottam, hogy bent maradok. Amíg bent vagyok addig nincs semmi gond de ha elmegyek akkor elkezd sírni. Két napja vagyok bent nála, de az ovónéni ma mondta, hogy ez így nem jó mi lenne ha várnánk egy évet az ovival. Én szeretném megoldani ezt a próblémát, és fel is ajánlottam hogy következõ héten is bemegyek. Hogy kezdjem el a beszoktatást? Az ovónénik semmilyen tanácsot nem adnak én is más anyukáktól és internetrõl tájékozódom. Sajnos így nemcsak a gyerekkel de az ovóninikkel is "harcolnom" kell. Kérem segítsen!
Elõre is köszönöm! Tímea
Válasz:
Kedves Tímea!
Jól teszi, ha nem adja fel egykönnyen a dolgot, kellõ tapintattal és türelemmel meg lehet oldani a problémát. Nem ártana azonban, ha ebben az óvónõk is partnerek lennének, úgy lényegesen lerövidíthetnénk ezt az átmeneti, nehéz idõszakot.
Egyetértek azzal, ha kezdetben Ön is elérhetõ közelségben van a gyermek számára, ez megnyugvást ad a kislánynak. Jó, ha mindezt úgy teszi, hogy a folyosón csendben félrehúzódik egy csendes zugba, ahonnan nem zavarja a gyermeket a szárnypróbálgatásban, ám ottléte megnyugtatóan hat rá. Amikor néhány nap után már úgy tûnik, kezdi megszokni az új környezetet, "tûnjön el" egy rövid idõre. Ekkor kellene kérni az óvónõk segítségét, hogy ha észreveszi kislánya az Ön hiányát, meg tudják nyugtatni: "Anyu csak a postára ugrott ki, mindjárt jön vissza!... Telefonáljak neki? "... stb. Eleinte fél óra, késõbb egyre hosszabb idõ elteltével menjen csak vissza, míg a gyermekben fokozatosan kialakul az érzelmi biztonság, és megfeledkezik anyukája hiányáról.
Sok sikert!
