Levélírónk úgy vélte, 2 és fél éves gyermekének jót tenne, ha már mostantól közösségbe kerülhetne. Lehetõséget kaptak az idõ elõtti óvodakezdésre, ám a gyermek magányos a csoporton belül. Szükség van ilyen korban a közösségre?
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam márciusban lesz három éves,de úgy láttam rajta , hogy jó lenne neki a közösség.Sajnos nálunk nincs bölcsi így az óvodába kértem felvételét , melyet sikerült is megoldani.Most kezdi az óvodát és úgy tûnik , hogy jól érzi magát.Engem csak az zavar , hogy úgy tûnik még nem tud a társaival játszani inkább egyedül játszik.Jól tettem,hoy beirattam az óvodába?Eddig leginkább csak felnõttek között volt.
Válasz:
Kedves Levélíró!
3 éves kor elõtt a köznapi értelemben vett közösségi életre (lásd: bölcsõde, óvoda) nincs égetõen szüksége a gyereknek. Sokkal inkább az édesanyja jelenlétére, emellett persze nagyon-nagyon hasznos, ha kortársaival is ismerkedhet. (játszótéren, játszóházban, baba-mama klubokban...stb.) Viszont, mint írtam, elsõdlegesen az édesanyja, szülei jelenlétét igényli. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a kisgyermek felnõtt centrikussága, amely az óvodáskor küszöbén kezd átváltani a kortársak felé való odafordulásba.
Én az Ön helyében mindenképpen kivártam volna a 3. életév betöltését, de ha már így alakult, folytassa a beszoktatást a gyermek igényei szerint. Ha nem akar menni, ne erõltesse. Ha viszont egészen biztosan van kedve az óvodai élethez, akkor bátran folytassák tovább. Az egyedül játszás, külön játszás egy idõ után átvált majd közeledõ-kapcsolódó tevékenységbe, a magányosság idõvel múlni fog. Ám ennél sokkal fontosabb szempont, hogy a kisgyermek valóban akarjon óvodába járni!
