Levélírónk szeretett volna munkába állni, így 1,5 éves gyermekét bölcsõdébe íratta. A gyermek azonban nem hogy megnyugodna, de egyre kétségbeesettebben küzd az édesanyjától való elszakadás ellen...
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 18 hónapos és most kezdtük el a beszoktatást a bölcsõdében. Azonban õ egy elég félénk gyerek, nem vágyott különösebben gyerektársaságra korábban sem, ha alkalmat teremtettünk neki. A munkahelyemre viszont visszavárnak és úgy gondoltuk, megpróbáljuk a bölcsõdét. A gond viszont az, hogy már az elsõ napon, amikor mellette voltam a csoportszobában, belém kapaszkodva sírt szinte végig, aztán a második nap is így kezdõdött. Miután jó 20 percet üvöltött, a gondozónõvel úgy beszéltük, hogy kimegyek, hátha sikerül nekik elterelni a figyelmüket. A fél óra alatt néha abbahagyta a sírást, de többnyire sírt és engem követelt. Aztán a harmadik napon is otthagytam, mert továbbra is sírt nálam, persze gondolom ekkor már azért, hogy ne hagyjam ott. Elköszöntem tõle, mondtam, hogy jövök nemsokára érte és kimentem. 1 óra múlva jöttem vissza érte, néha ekkor is abbahagyta a sírást, evett is egy kicsit az ebédbõl. Azonban a negyedik napon végig ordított miután eljöttem, a másfél óra alatt szinte alig hagyta abba a sírást. Most itt tartunk. A kérdésem az lenne, hogy van-e értelme így tovább folytatni a beszoktatást? De attól is tartok, hogy ha most visszakozok, akkor elõbb-utóbb úgyis óvodába kell menni és ugyanez fog lejátszódni. A természete nem fog megváltozni és ráadásul jobban is fog még kötõdni hozzám. Mi a tapasztalat ilyen esetben a beszoktatásról?
Válasz:
Kedves Anyuka!
Egyetlen dolgot hagyott ki a számításból, ami biztosan változni fog másfél év alatt: gyermeke szociális érettsége. Egy 3 év alatti gyermeknek legfõbb érzelmi kapcsolata az édesanyjával van, így értelemszerûen elsõként és legelsõsorban õt szeretné biztos érzelmi közelségben tudni. A 3. életévhez közeledvén egyre jobban kinyílik, egyre inkább kezdi érdekelni a tágabb környezet is. (azaz: más felnõttek, más gyermekek, a velük való ismerkedés, közös játék, stb.) Nem véletlenül javaslom, hogy ha egy mód van rá, 3 éves korig biztosítsuk a gyermek számára anyai közelségünket a bölcsõde helyett. Ha megoldható, és ez nem vet fel komoly megélhetési gondokat, tanácsos lenne még otthon maradni a kisfiúval.
