Levélírónk aggódva tapasztalja, hogy a kisfia óvodájában gyakorlattá vált "bele a mélyvízbe" beszoktatás milyen lelki terhet jelent gyermekének. Az édesanya tanácstalan a továbbiakat illetõen...
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3 éves lesz szeptemberben.Sajnos úgy alakultak a körülményeink, hogy rajtam kívül nincs aki a fiamra vigyázzon se rokonok, se barátok. Szeptemberben elkezdte az ovit. Nem tudtuk, hogy a választott oviba a beszoktatás úgy zajlik, hogy átöltöztetjük a gyereket és beadjuk a csoportszobába.Késõbb kiderült.1. nap1,5 óra sírás.2. nap 1 óra sírás és telefonáltak hozzam el, mert a többiek is sírnak. Aztán 1 hetet ki kellett hagynunk.Du.-onként elmentem vele az oviba, akkor megengedték, hogy bemenjek vele a szobába és játszott.1 hét után sírva ment be a szobába, az ovónõ 2 perc után jött lehámozni rólam a fiamat.Közölte, hogy 15 perc után menjek érte, mert úgyis sírni fog.Így is lett.Most már ott tartunk, hogy októberben lesz 3 éves addig várjunk az ovival.Vagy jövõre próbálkozzunk újra.Mi fog változni addig? 3 nap (2.45 perc) alatt eldõl minden, nem érett az ovihoz? Következõ évben sem lesz segítségem.Mit tegyek, keressek egy másik ovit, ahol ott lehetek amíg beszokik a fiam vagy küzdjünk itt. Kérem szíves tanácsát egy elkeseredett anyukának.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Jómagam nem vagyok híve a drasztikus "bele a mélyvízbe" beszoktatási módszernek. Sok érzékenyebb lelkû gyermeket igen megvisel ez helyzet, amit véleményem szerint jobb megelõzni, mint utólag kezelgetni. Ettõl függetlenül ezt a problémát most meg kell oldani.
Javaslom, beszéljen az óvónõkkel, kérje meg õket, hadd maradjon a folyosón egy rövid ideig, amíg gyermeke a játék hevében megfeledkezik Önrõl, majd észrevétlenül távozhat rövidebb ( késõbb egyre hosszabb) idõre. A délutáni ismerkedést is jó ötletnek tartom, de kizárólag úgy, ha Ön nem a csoportszobából, hanem a folyosóról figyeli kisfiát, és marad gyermeke látóterében. Elõbbiek mellett beszélgessenek, meséljen minél többet az oviról, hogy a szorongások ezáltal is oldódjanak.
