Levélírónk 3 éves kisfia eleinte örömmel ment oviba, ám két hét betegség miatti hiányzás után rendszeressé váltak a reggeli sírdogálások.
kedves Óvónénik!
Kérem segítsenek nekem!
Én egy aggódó anya vagyok (olyan mint a többi). Kisfiam februárban volt 3 éves és van egy 5 éves óvodás tesója. Amikor a nagyot vittük az oviba,õ is mindig velünk tartott. Szeretett jönni. A zsülinapja körül elkezdtem a beszoktatást. Elsõ héten minden jól ment, azt mondta anya csak menj nyugodtan el. Én elmentem a postára, orvoshoz, elintéztem amit kellett, vagy kint ültem a terem elõtt a folyosón. 11 óra körül szépen hazamentünk. Aztán beteg lett. Két hetet kihagytunk. Most újra járunk, de már sír. Úgy kezdtük, mint elõtte. Bementünk a terembe együtt és megbeszéltük, hogy anya dolgozni megy és ebéd elõtt megy érte. Nagyon sírt és könyörgött, hogy ne hagyjam ott. Én ott hagytam és telefonáltam az oviba, ahol mondták, hogy egész nap kisebb szünetekkel, de sír. Ez volt másnap is. Most eltelt egy újabb hétvége és nekünk megint oviba kell mennünk. Én már elõre rettegek a reggelektõl. Õ is. Álmában sír és könyörög, hogy anyukám ne hagyj el. A kisfiam még szopik, és nagyon jó kapcsolat van köztünk. De én igazán nagyon szeretném, hogy jól érezze magát az oviba, és örömmel menjen oda, úgy mint a testvére.
Sürgõsen várom a válaszát: Egy aggógó anyuka!
Válasz:
Kedves Anyuka!
Javaslom, kezdje újra, teljesen az elejérõl a beszoktatást. Szánjon rá néhány napot, hogy kint üljön a folyosón, így visszabillentheti kisfia lelki egyensúlyát. Amint újra biztonságban érzi magát a gyermek, ismét elkezdheti a kezdetben rövidebb, késõbb egyre hosszabb eltávozásokat.
