Erika kislányánál kezdetben igazán szépen alakult a beszoktatás, ám néhány hét elteltével gyakoriak lettek a sírdogálások. Az óvónõk azt javasolják, egy ideig csupán ebédig maradjon a kislány.
Kedves Óvónõ!
Erika vagyok, Anna lányom 3 éves. Március elejétõl jár óvodába, kis létszámú, vegyes csoportba. Három kedves óvónénije van, akiket Anna szeret és viszont. A gyerekekkel jó viszonya van, õt is szeretik a többiek. Az óvónénikkel jól lehet együttmûködni a beszoktatást illetõen, azonban most egy dilemma helyzet elõtt állok. Elõbb az elõzmények: Anna az ovi elõtt nem járt bölcsõdébe, de már várta, hogy óvodás legyen. Az elsõ hét a próbahét volt, én is jelen voltam, evett, aludt, játszott, nem sírt, élvezte. Ezt követõen hetente más történt: volt, hogy reggel sírt, aztán nem evett, beteg volt másfél hétig, majd a "reggeles" óvónéni távozásakor sírt. Jelenleg reggel nem sír, de otthon és este mindig megbeszéljük, hogy nekem dolgom van (sajnos éppen munkát keresek és tudom, hogy ezt a helyzetet és amivel jár õ is "leveszi", átérzi), de ébredéskor ott leszek érte (soha nem késtem el), addig pedig próbáljon játszani, jól érezni magát, hiszen megbeszéltük azt is, hogy gondosan választottunk neki óvodát, jó helyen, biztonságban van és szeretik õt. Sokat van velem, az apukájának kötetlen munkaideje van, de többnyire én foglalkozom vele. Mostanra délelõttönként is sírdogál, s az óvónéniknek azt mondja azért, mert hiányzom neki. Ekkor õk vigasztalják, ölbe veszik, mesélnek neki és próbálják elmagyarázni a helyzetet - amit én is teszek itthon. Most azonban van egy javaslatuk: ebédkor menjek és ne ébredéskor, s ha ez "bejön", akkor pár nap múlva újra lehet ébredéskor. Szívesen hallgatok rájuk, de felmerül a kérdés: eddig volt egy rendszer, most legyen picit más, majd megint a régi, plusz, ha közben találok munkát, akkor csak két órával az ébredés után tudok leghamarabb ott lenni. Mit tegyünk, hogy Annának segítsünk megszokni az ovit? Köszönöm válaszát! Erika
Válasz:
Kedves Erika!
Levele alapján számomra úgy tûnik, Ön gondos szülõként igyekezett a lehetõ legtudatosabban megalapozni az eredményes beszoktatást, ám ez sajnos mégsem megy minden zökkenõ nélkül.
Az érvek-ellenérvek tükrében is azt tudom mondani, egyetértek az óvónõkkel, hogy most egy darabig ( amíg gyermeke lelki egyensúlya ezt megkívánja) csupán ebédig maradjon az oviban. Az csak a következõ lépcsõfok legyen, hogy ott is alszik, mikor már szemmel láthatóan megszokta és megszerette az új helyzetet.
