A bölcsõdei dadusokban felmerült a fenti kétely, miután a 2,5 éves kisfiú napi rendszerességgel, többször is bepisil a bölcsiben. Az édesanya azonban állítja: otthon már hosszú hónapok óta stabilan szobatiszta volt.
Kedves Óvónõ!
Hasonló problémákról olvastam már a kérdések közt, de kíváncsi lennék a véleményére a saját problémánkról. Kisfiam júliusban múlt 2 éves.Három másik, átlagosan 1 évvel idõsebb gyermek van a társaságunkban, akikkel rendszeresen találkozunk, ezért is lehet, hogy mindent eléggé korán kezdünk. Nagyon értelmes gyerek, régóta szépen, érthetõen beszél, és sokat. Nyár elején kezdtünk el foglalkozni a szobatisztasággal, nagyon rövid idõ alatt ment minden, nagyon hamar wc-re szokott. Egész nyáron teljesen szobatiszta volt, augusztus elején már az éjszakai pelenkák is általában üresek voltak. Elõfordult, hogy éjjel felkeltett, hogy vigyem ki pisilni, de általában reggelig kibírta. Szeptember végén kezdtünk bölcsibe járni. Amíg ott voltam a beszoktatás alatt, minden rendben ment, azóta viszont folyamatosan bepisil. Konkrétan egyszer sem szólt még magától a dadusoknak, hogy pisilnie kell, szó nélkül bepisil, és még akkor sem szól ha már bepisilt. Napi 2-3 pisis bugyival jövünk haza. Az érdekes az, hogy ahogy kitesszük a lábunkat a bölcsibõl, minden rendben, szól ha pisilni vagy kakilni kell. A dadusunk már kért pelenkát, hogy legalább ha kimennek az udvarra ráadják hogy fel ne fázzon, mert nem veszik mindig észre ha bepisil. Csak akkor tudják elkerülni a bepisilést, ha kiviszik idõnként a wc-re, de még úgy is elõfordul hogy miután visszamennek a csoportba, pár perc múlva újra pisis. Eléggé el vagyok keseredve, mert azzal tisztában vagyok hogy a bölcsi miatt visszaesett, de már a dadus is azt mondta hogy ideje lenne szólnia. Sõt, ma azt is mondták hogy a gyerekem valószínûleg nem is volt stabilan szobatiszta. Kérdem én, 4 hónap szobatisztaság nem számít stabilnak? Már nekem kellemetlen hogy úgy érzem, azt hiszik nem is mondtam igazat és nem is volt szobatiszta. Szerintem szeretnék ráadni a pelenkát egész napra, de én ezt nem szeretném, bár nem tudom meddig mehet ez így tovább. Szerintünk nem érett még rá, szerintem viszont bizalmatlan a dadusokkal, a bölcsiért sem rajong. Rengeteget beszélgetünk róla, tudja hogy mit kellene csinálnia, de nem teszi, olyan, mintha direkt csinálná. Ennyire nehéz lenne neki feldolgozni az elválásunkat, vagy lehet hogy tényleg csak dacból csinálja? Válaszát elõre is köszönöm. T.Kriszta
Válasz:
Kedves Kriszta!
Levelében feltette a kérdést: "Ennyire nehéz lenne neki feldolgozni az elválásunkat, vagy lehet, hogy tényleg csak dacból csinálja? " A válaszom: valószínûleg mindkettõrõl szó van, és a két dolog szorosan összefügg egymással.
A fõ kiváltó ok minden jel szerint egyértelmûen a korai elválás volt, (egy 2 éves gyermek még nem érett pszichésen arra, hogy édesanyjától elválasszák), a dac pedig ennek következményeként, mintegy tiltakozó jelzés a szülõ felé.
Azt javaslom tehát, ha a körülmények engedik, a gyermek 3 éves koráig ne erõltesse a bölcsõdét! Jövõ õsszel szociálisan is sokkal érettebb lesz az akkorra már szó szoros értelmében vett közösségi életre!
