Kati kicsit aggódik amiatt, hogy 3 és fél éves kislánya szeptember óta egyfolytában az óvónõk árnyékából figyeli a gyerekeket, kortársaival nem igazán barátkozott még meg.
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Kétszer volt beteg, nem nagyon hiányzott. Itthon vagyok a testvérével, így délben mentem is érte. Mostanában saját kérésére ott is alszik. Amikor megyek érte délután, akkor sincs gond. Ha lát, még megeszi az uzsonnát és csak utána jön ki. Reggelente van egy kis sírás, vagy inkább csak hümmögés. A gondom az lenne, hogy egész nap az óvónénik ölében ül, vagy fogja a kezüket. Nem nagyon távolodik el tõlük, nem játszik a gyerekekkel. Néha nekem úgy tûnik, hogy túl vadnak látja õket. Vegyes csoportban van, sok a nagyobb kisfiú. Az óvónénik azt mondják, hogy adjak neki idõt. A kérdésem az lenne, hogy ha szokott ilyesmi elõfordulni, akkor mennyi idõ kellhet hogy eltávolodjon a felnõttektõl, és nyisson egy kicsit a társai felé? Igazából csak azért vittem oviba, hogy gyerekek között legyen, tudjon kivel játszani. Meddig tekinthetõ ez a fajta magatartás normálisnak?
Köszönettel
Kati
Válasz:
Kedves Kati!
Egyetértek az óvó nénikkel, idõt kell adni a gyermeknek.
Ne aggódjon, a felnõttcentrikusság sokszor néhány hét, más esetben néhány hónap alatt fokozatosan lazul (ám nem szûnik meg!) és megjelenik mellette a társak iránti érdeklõdés is. Ez azonban csak az érzelmi biztonság teljes stabilitása után alakul ki. Nem hinném, hogy ne haladna nagyon jó úton efelé kislánya, hiszen errõl tanúskodik az is, hogy ott akar aludni, nem siet sírva édesanyja karjaiba, ha megérkezik, és reggel sincsen túl nagy dráma az elválásnál.
Legyen türelemmel, kislánya felnõttek iránti ragaszkodása teljesen normális és idõvel biztosan múlni fog!
Kérje ebben az óvónõk segítõ együttmûködését is (társak alaposabb megismertetésével, barátságok megalapozásával közös játék közben), hogy minél hamarabb és gördülékenyebben elõsegítsék ezt a folyamatot!