Zsu aggódva tapasztalja, hogy 3 és fél éves kisfia sokszor akaratos, makacs a következetes szülõi magatartás ellenére is...
Kedves Ovono,
szerettel udvozlom es elore koszonom valaszat.
3 es feleves kisfiam ismet egy nehez idoszakban van. Sokszor kifejezi nem tetszeset ha nem ugy mennek a dolgok ahogy o elvarna. Mar probaltam az On altal javasolt jo tanacsokat is hasznalni, de tul sok makacssag van benne, legalabb is tobb mint amennyit el tudok viselni. Probalok kovetkezetes lenni, s megvarni amig kitombolja magat.
S utana csend es bekesseg honol.
Az oviban van egy testverpar es ok bizony sokat cikizik ot azert, hogy sir es toporzekol ha valamit el szeretne erni. Egy ideig panaszkodott is a lanyokra, de ha ott van, akkor jatszik veluk, s o is megprobalja viszonozni ezt a nem szep modszert. Kb. 3 hete kint voltunk a parkban es lattam, hogy a ket lany hogy viselkedik vele, de mas alkalommal pedig az en fiam viselkedik igy. S ez a viselkedes harmuk reszerol hova tovabb annal rosszabb. Ha erte megyek sokszor sir, nem tudni mi baja, nem tud ertelmes valaszt adni, mert maga sem tudja, hogy mit is mondjon. A tobbi gyerek orommel megy az anyjahoz, o pedig mintha meg gyorsan valamivel jatszania kellene,mert talan lekesett errol arrol az ovi alatt. S a hazamenetel nagyon sokszor siras es toporzekolas kozepette zajlik.
De amint elhagyjuk az ovit megnyugszik es mintha kicsereltek volna. Szeptember ota jar oda, szereti a tanitonenit, de latom azon is, hogy ez a "trio" nagyon kikesziti ot. A tanitoneni azt javasolta, hogy egy nap menjen be es legyen ott az egyik anyuka, majd masnap a masik. A masik anyuka kislanyai nagyon beszedesek, s ha megyek akkor ok szaladnak hozzam es jelentik mi tortent.Sokszor alig hagynak szohoz jutni, hogy beszeljek a fiammal. S persze nem akarom oket sem csak ugy figyelmen kivul hagyni, igy egy kicsit odafigyelek arra amit mondanak. Ma nagyon nehez volt a hazajovetel, s ezert is gondoltam irok Onnek, hatha tud valamit tanacsolni. Mar az is megfordult a fejemben, hogy kiveszem a fiamat az ovibol.
Zsu
Válasz:
Kedves Zsu!
Az óvodából való hazamenetel nem csak az Ön kisfiánál, de nagyon sok más óvodásnál is gondot okoz. A szülõk nem értik, néha talán kicsit szégyellik is, hogy miért nem siet hozzájuk is épp úgy gyermekük, mint a többiek a szüleikhez. Ne aggódjon, ez nem arról szól, hogy Önt kevésbé szereti a kisfia, hanem inkább arról, hogy akkor tud igazán felszabadultan játszani (meg persze anyuval is kicsit incselkedni), amikor szülõje biztonságot adó jelenlétét élvezi. Ám mindezek ellenére meg kell tanulnia, hogy édesanyja megérkezésével véget ér az aznapi ovis játék, de másnap ugyanonnan folytathatja azt. Ennek elfogadtatásában az óvónõknek is partnernek kell lenniük. Amikor itt az ideje, közöljék a kisfiúval: "Nézd, itt van anyu, most már menned kell! Nagyon szépet építettél, ezt a lego várat el is teszem holnapig ide a szekrényre, hogy senki ne nyúljon addig hozzá. Rendben? Aztán reggel folytathatod az építést!" Új játékot pedig semmiképpen ne vehessen elõ a kisfiú.
Ha úgy látják, hogy ez sem hat, Ön csináljon úgy, mintha elindulna hazafelé: "Na jó, most már mennem kell, de ha gondolod, itt alhatsz az óvodában. Az igaz, hogy sajnos egyedül leszel, mert minden gyerek haza fog menni, de ha ezt szeretnéd, ám legyen!" És ezután induljon el kifelé. Ha a kisfiú tapasztalja, hogy édesanyja nem viccel, hanyatt-homlok szaladni fog utána, hogy inkább mégis hazamenne. Néhány ilyen nehéz eset után valószínûleg javulni fog a helyzet és kisfia megtanulja, hogy vannak szabályok, amiket muszáj betartani, muszáj hozzájuk alkalmazkodni.
A gyermek otthoni viselkedését illetõen továbbra is legyen következetes. Ha a fiúcska megszokja, hogy hisztivel nem ér el eredményt, egyre kevésbé fog ezzel próbálkozni. A dacosság megszûnésével pedig remélhetõleg a testvérpárral is normalizálódni fog a helyzet.
