Bea szomorúan vette tudomásul, hogy 6 éves kisfia sem az otthoni közös játékos tevékenységekben, sem a hétvégi családi programokban nem akar részt venni.
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves múlt, nagycsoportos ovis. Az oviban különösebb gond nincs vele, a foglalkozásokon szívesen részt vesz, többé-kevésbé figyel is, együttmüködik. Az óvó néni azt javasolta, hogy játékos formában itthon is csinálgassunk egy-két feladatot, színezést..stb. (Borzalmas a ceruzatartása, ezt még én is látom.) Korábban olyan szívesen csinált mindenféle feladatot, az igaz, hogy színezni nem akart, de minden mást megcsinált. Most viszont egyáltalán nem hajlandó semmire. Rengeteg feladatlapja van, újságok, foglalkoztatók. Szívesen meg is nézi öket, el is mondja, hogy mit kell csinálni, hogy kell megoldani,de mikor mondom neki, hogy üljünk le, csináljuk meg igaziból, arra már nem hajlandó. Próbáltam én csinálni neki feladatokat, rajzolva, ragasztva, hogy érdekesebb legyen, nagyon örült neki, de nem akarja megcsinálni, csak megnézni. Pedig sosem kényszerítettem rá, csak akkor foglalkoztunk ilyesmivel, ha kedve volt.
A másik problémám, hogy bárhova szeretnénk vele elmenni minden egyes alkalommal - nem túlzok, sajnos! - cirkusz van! Ez lehet egyszerü séta, lehet bevásárlás, de ugyanez van családi kirándulásnál, játszóháznál, állatkertnél... mindig. Általában hétvégén egyik napra mindig szervezünk valamilyen kiruccanást, elmegyünk megnézni egy várat, vagy az állatkertbe, vagy csak az erdöbe levelet gyüjteni. Soha nem akar jönni, aztán megy a sírás, egyezkedés...stb. Ugyanakkor mikor már ott vagyunk, akkor élvezi ezeket a programokat. Szerintem nem is arról van szó, hogy túlzásba vinnénk, és szeretne egy kicsit itthon lenni, mert ha itthon maradunk, akkor meg arra nem hajlandó, hogy kimenjünk félórára sétálni, hogy kimozduljunk egy kicsit a lakásból. Nem értem, hogy miért nem akar jönni velünk sehova. Régebben csak Apával nem volt hajlandó menni, de most már akkor sem jön, ha én is megyek. Egyszerüen közli, hogy Ö nem jön, és kész. Aztán a müsor vége mindig az, hogy persze, elmegyünk. Iszonyatosan dacos, de ez szerintem, neki a legrosszabb. Miért csinálhatja ezt? Azt megértem, hogy hétközben nincs kedve sehova menni ovi után, mert elfárad és itthon is szeretne kicsit játszani. De hétvégén - föleg most, hogy ilyen szép idö van hetek óta - szerintem, egy kicsit igenis ki kell mozdulni, és mindig szem elött atrtjuk azt, hogy olyan helyre menjünk,ami nekik is érdekes. Kicsit furcsa, hogy egy gyerek zokogva megy el otthonról, hogy "Nem akarok állatkertbe menni!!" (Pedig oda aztán nagyon ritkán járunk.)
Nagyon köszönöm elöre is a tanácsát. Üdvözlettel: Bea
Válasz:
Kedves Bea!
A ceruzahasználattal kapcsolatban tanácsolom, hogy szerezzenek be három oldalú ceruzákat, (ehhez szívbõl ajánlom az oldalunkon megtalálható "Metodika" nevû cég jó minõségû termékeit), amik segítségével nagy fejlõdés érhetõ el. Ha ezzel már profi módon bánik, következhet a hagyományos ceruza használata.
Ha megengedi, mesés-játékos foglalkoztató könyvként figyelmébe ajánlanám "Játékos suliváró" c. könyvemet (ez oldalunkon megrendelhetõ), mely a többi kiadványtól eltérõen személyközeli és valóban indirekt, játékos módon vonja be a gyermeket a tevékenységekbe.
A sétákra való ösztönzéshez, egy-egy programhoz (pl. Állatkerti látogatás) érzelmi, hangulati megalapozással alaposan készüljenek fel. Pl: képeskönyv nézegetése, beszélgetés egyéni élményekrõl, stb. Továbbá legyen a kisfiúnak választási lehetõsége a hétvégi program kapcsán: "Állatkertbe menjünk vagy vásárolni?" Ha így tesszük fel a kérdést, kisebb az elutasítás esélye, mintha egy programot próbálnánk vele elfogadtatni. Ezen kívül hasznos lehet még egy-egy kis barát elhívása is ezekre a kiruccanásokra, akiknek lelkesedése remélhetõleg kisfiára is ráragad majd.
