Kedves óvónõ!
Kisfiam 4 éves volt most szeptemberben, és most kezdtük az óvodát. Én itthon vagyok a 9 hónpos kishúgával. Igen érdeklõdõ, értelmes gyerek, mozgékony, és szereti a gyerektársaságot. A beszoktatás azonban nagyon nehezen megy.Az elsõ héten nagyon sokat sírt, reggel felkeléstõl az óvodáig, ott úgy fejtették le rólam a kezét, este fürdéstõl lefekvésig, és éjszaka többször felsírt. Számomra érdekes volt a reakciója délután, mert nem haragudott rám, hanem túl jó volt, mindent szó nélkül megcsinált. A második héten reggel folytatódott a sírás, és nagyon mérges lett rám, duzzogott mindenen. Aztán beteg lett, pár napig nem mentünk.Utána mintha kicserélték volna , szívesen ment, ovi után /délben megyek érte/ átölelt , puszit adott, mesélt. Ez egy hétig tartott. Most megint sír , hisztizik, úgy kell bevonszolnom, és az ovi utáni viselkedése számomra nagyon elkeserítõ: "nem szeretlek anya", "menj el innen, kimoslak a mosógépbe, maradj az úton hadd üssön el az autó", ha játszok vele, semmi nem jó, olyanokat tesz, amit soha nem szokott. Ezelõtt, ha olyat mondott, ami fájt nekem, és látta rajtam, rögtön bocsánatot kért, most ha szomorú vagyok amiatt, amit mond, akkor tovább mondja. Hogy lehetne ezen segíteni? Mit tegyek, hogy megint az a boldog kisgyerek legyen, aki volt?
Válasz:
Kedves Anyuka!
Gyermeke az átélt változás, beilleszkedés - okozta feszültségeket a jelek szerint kifejezetten nehezen éli meg. Úgy érzi, egyfajta számkivetettségbe került, mivel anyukája naponta otthagyja egy vadidegen helyen, ahol senkit nem ismer és nem szokott meg, míg tudja, hogy kistestvére ezalatt kiváltságos helyzetben van otthon. Bár nem írt a testvérféltékenységrõl, ám én mégis feltételezem, hogy ilyen problémák is fennállhatnak esetükben.
Az érzelmek sokszor egyik végletbõl csapnak át a másikba, a szeretett személy elvesztésétõl való félelem sokszor haragot indukál. Gyermekével az elkeseredettség mondatja azokat a keserû szavakat, melyek szájából elhangzottak. Ezeket ne vegye a szívére, hiszen gyermeke sem gondolja komolyan. A beszoktatás nehézsége napról-napra oldódni fog, jó jel, hogy már elõfordultak nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb idõszakok is.
Javaslom, hogy legyen továbbra is türelemmel, és ha egy mód van rá, próbáljon még több idõt tölteni nagyobb gyermekével.
