Kisfiam 3 és fél éves. Vele kapcsolatban szeretnék kérdezni. A nagyszülõk az ország túlsó végén laknak, sokkal ritkábban látják az unokájukat, mint szeretnék. Mikor találkozunk velük, akkor elhalmozzák mindennel (és itt nemcsak a szeretetükre gondolok). Ha õk jönnek hozzánk, akkor hoznak egy halom ajándékot. Ha mi vagyunk ott, akkor mindennap kap valamit. Pontosan tudja, hogy pl. Mamával érdemes elmenni a boltba, mert kap valamit. Sokszor több mindent is. Sokáig nem szóltam érte, mert megértem Mamáékat, hiszen nagyon szeretik a kisfiamat és nagyon keveset lehetnek együtt. Most már úgy látom, hogy "átestünk a ló túlsó oldalára". Ha Mamáékkal találkozunk, akkor minden kell. Nemcsak az az ajándék, amit megjövetelükkör kap. Séta közben is mindig vetet magának valamit. A legjobban az bánt, hogy ezekkel a játékokkal nem is játszik sokáig, félóra múlva félredobja. Így szerintem, nincs értelme. Legutóbb Mama megígérte neki, hogy kap egy könyvet (pedig, mikor ideértek háromféle játékot kapott), ki is nézett egy mesekönyvet, de aztán egy másik jobban megtetszett neki és inkább azt kérte. Este itthon pedig hisztizni kezdett, hogy ezt a könyvet vigyük vissza, mert neki ez nem kell, Õ inkább a másikat szeretné. Én szívem szerint ezt is elvettem volna tõle (nem tudom, jó megoldás-e?),de Mama megígérte neki, hogy ha hazament, megveszi neki azt a másik könyvet, és elküldi csomagban. Ezek után megnyugodott a gyerek.
Már nem érdekel a családi béke, szeretném leszoktatni errõl a kisfiamat, ehhez szeretnék tanácsot kérni. (Nem lesz ebbõl "háború", mert Mamáékkal lehet beszélni értelmesen.)
Nem igazán tudja így megbecsülni a játékait, és vele van kiszúrva, mert örülni sem tud igazán semminek.
A másik problémám is hasonló. Ha elmegyünk sétálni, folyamatosan "követelõzik". Azért tettem idézõjelbe, mert nem toporzékol, vagy fekszik le a földre. Megyünk az utcán, látja a kirakatokat, és szinte minden kirakatban talál olyat, amit szeretne. Ekkor jön a kérdés: "Anya, megveszed nekem?" Nyilván nem veszem meg neki, de Õ nem hagyja abba: "Majd megveszed nekem?" Hiába mondok bármit, Õ folytatja. "Késõbb? Késõbb megkapom?" Ha azt mondom, nem, akkor máshogyan kérdez. Ha azt válaszolom neki, hogy "Késõbb megkapod", akkor jön a következõ kérdés, hogy "Mikor késõbb?"...stb. Most már úgy kérdez, hogy: "Ha nagy leszek, megkapom?"
Nem tudom, mit mondjak. Nem akarom neki azt mondani, hogy megkapja, amikor tudom, hogy nem fogja megkapni, nem akarom becsapni. De ha nem a számára megfelelõ választ adom, egyszerûen nem száll le a témáról. Nem kell neki megvenni, csak meg kell ígérni, hogy ha nagy lesz, akkor megkapja. Nem akarok olyat ígérni, amirõl tudom, hogy nem fogom teljesíteni. De ha megígérem, akkor is újra kezdi egy másik játéknál. Teljesen mindegy. A figyelemelterelés sem jött be.
A bevásárlásnál is mindig vetet valamit. Nem nagy dolgok ezek pl. egy túró rudit. Ha más nem, kitalálja, hogy szomjas, és innivalót vetet. Nem érzem ezt helyesnek, és szeretném leszoktatni errõl. Fõleg azért, amit korábban írtam, hogy elvette az ajándékozás örömét mindkét fél részérõl. Õ nem becsüli meg fél óránál tovább, nekem pedig ez rosszul esik.
Elõre is köszönöm a tanácsot.
Még csak annyit szeretnék, hogy megrendeltem a Játékos suliváró c. kiadványt, és nagyon tetszett. Fõleg azért, mert annyira egyszerû dolgok vannak benne, olyan világos és érthetõ, hogy bár idõsebb korosztály számára készült, én is tudok belõle sok mindent hasznosítani a kisfiam részére. (Úgyis jön a nyári szünet az oviban.)
Köszönöm válaszát:
Csilla
Válasz:
Kedves Csilla!
Elõször is szeretném megöszönni kedves, elismerõ sorait könyvemmel kapcsolatban, remélem továbbra is sok kellemes, hasznos percet szerez majd kisfiának.
Nevelési kérdésére válaszolván, úgy látom, Ön rendkívül helyesen látja és próbálja megközelíteni a problémát. A folyamat valóban kezd elmenni az elkényeztetés, elkapatás irányába, melynek valóban határt kell szabni.Javaslom, hogy feltétlenül beszéljen a Nagyiékkal, és minden esetben elõre egyeztessék, hogy egy-egy alkalommal mi férjen bele a keretbe és mi nem.Konkrétizálják pl., hogy a viszontlátás örömére max. egy, kisebb ajándékot kaphat a fiúcska, és hogy a közértben mit kaphat meg és mit nem! Kérje meg õket is a feltétlen következetességre! A gyermek kérését nyugodtan el lehet hárítani azzal, hogy sajnos erre már nincsen pénz. Ezt a módszert egyébként Önnek is ajánlom. A jövõre vonatkozó, "ugye majd késõbb megkapom?" kérdést nyugodtan utasítsa el azzal, hogy sajnos nincs rá pénzem, mert ez egy drága játék. (További kérdezõsködésre bátran vetítse elõre, hogy sajnos késõbb sem lesz rá anyagi fedezet.) így a gyermek kénytelen lesz hozzászokni és elfogadni, hogy nem teljesülhet mindig minden vágya az elsõ szóra, s valószínûleg a kapott dolgokat is jobban meg fogja becsülni.
