Kisfiam 3,5 éves, most oviba jár, elõtte járt egy évet bölcsibe is. Igazából soha nem tiltakozott egyik ellen sem. Kb. február óta elkezdett a nemiszervével játszani, fõleg esténként lefekvéskor vagy éjjel, ha felébred. Ilyenkor a hasára fordul, "házassági" mozdulatokat csinál és nagyokat nyög, utána pedig nagyon leizzad. Azt olvastuk, hogy tiltani nem szabad, csak meg kell kérni, hogy akkor csinálja, mikor más nem látja.Már annyit elértünk, hogy ne elõttünk csinálja, kiküld minket ilyenkor, vagy kéri, hogy forduljunk el. A gondom a következõ, mostanában az oviba is elkezdte ezt, amikor aludniuk kell, sõt, ami engem zavar nagyon, csak úgy lehúzza az alsóját, és a nemiszervét mutogatja. Ha itthon ruha nélkül van, akkor is mindig matatja magát. Kérdésem, ez mitõl lehet, hogyan lehet úgy lekezelni a dolgot, anélkül, hogy megszégyenítenénk, vagy megbántatnánk.
Köszönettel,
Flóra
Válasz:
Kedves Flóra!
Az óvodáskori, ill. gyermekkori maszturbálás hátterében szinte minden esetben valamilyen lelki probléma áll. A gyermek valami miatt szorong, illetve belsõ konfliktusaival nem képes egyedül megbirkózni. Mindenképpen tanácsos lenne alaposan elgondolkodni (szükség esetén gyermek pszichológus segítségével) arról, hogy februárban milyen változás zaklathatta fel annyira a kisfiút, hogy ilyen pótcselekvésbe menekült. ( családi konfliktusok, költözés, …stb)
Elõbbi tanácsom a probléma gyökerét irányult felfedni. "Tüneti kezelésként" pedig következõ a javaslatom:
Az olvasott, és idáig alkalmazott módszert semmiképpen ne folytassák tovább, mert ennek számos személyiségre ható káros következménye lehet!!! A fiúcska azt hiszi, hogy valami szégyellni való, bûnös dolgot csinál, melyet a társadalom mélységesen elítél, ezért csak „sutyiban” folytathatja. Ráadásul erre a „színfalak mögötti” játékra halkan még engedélyt is kap. Ennek következtében önértékelése súlyos torzulást szenvedhet, t.i. „csak én vagyok ilyen rossz, csak én csinálok ilyen szégyellni való dolgot… mások ezért megvetnének, kiközösítenének, ha megtudnák…” Ilyen jellegû torz önértékelési válságot nem szabad elõidézni!
Tanácsolom inkább ehelyett, hogy a maszturbálás okának feltérképezése és megszûntetése mellett az alábbi módon próbálja kiküszöbölni e pótcselekvést: elalváskor mindig adjon valami játékot (pl. macit, ill. más kisállatot) a gyermeknek azzal, hogy altassa el a barátját. Fontos, hogy mindeközben, kezeit lefoglalván ne tudjon másfelé nyúlkálni. Mondja el, hogy a maci csak úgy szeret aludni, ha õ mind a két kezével átöleli a takaró fölött. Javaslom, hogy amíg a probléma nem csillapodik, maradjon bent addig a gyermeknél, amíg el nem alszik. Semmiképpen ne adjon titkos engedélyt a maszturbálásra, ám megjegyzést se tegyen rá, ha véletlenül észreveszi. A lényeg, hogy ilyenkor mindig adjon valami más tárgyat a kezébe, amivel manipulálhat. Az óvónõkkel szintén érdemes lenne beszélni a dologról, kérje meg õket, hogy a csendes pihenõ alatt mindenkihez (!!!) intézzék a kérést: tegyék a kezeket a takaró fölé, mert így kényelmesebben lehet aludni. Ha egy mód van rá, ott is üljenek mellette a pedagógusok a fejét simogatva, amíg el nem alszik.
Remélem, hogy fentiekkel sikerül véglegesen és káros következmények nélkül megszûntetni a gondot.
