Nagyon el vagyok keseredve, tanácstalannak és tehettlennek érzem magam. Kislányom 3 éves. Szept.12-én vonultunk be az oviba. Nem mondom, hogy egyből szívébe zárta, de azért ment. Néha volt egy kis sárás, az első két héten, utána nem igazán. Már 2 hete ott is aludt. A héten meg teljesen minden a feje tetejére állt. 180 fokos fordulat jött. Hétfőn már nem akart menni, kedden ahogy belépett sírt, azóta pedig este-reggel folyamatosan kérdezi, hogy ugye értem jössz anya. Soha egy percet sem késtem, mikor felkel minidg ott vagyok. Valami miatt rettenetesen rosszul érzi magát. Szerintem nagyon unatkozik és nem érzi, hogy ott szeretik. Ma reggel az óvonő már úgy kellett kitépje a kezemből a kislányt. Azt hittem meghalok. Próbáltam beszélni az óvonőkkel, azt mondták, hogy ez így lesz legalább decemberig, utána meg még rosszabb, ugyanis jan. közepe vége fele várjuk a testvérkét.
Ugyanakkor mondta azt is az óvonő, hogy ha rajzol vagy el van foglalva semmi baja nincs. Kérdésem, hogy mit tehetnék, hogy arra a 2-3 órára amíg ott jön az ebéd és lefekvés lefoglaljam. Már vittünk be kifestős lapokat, de azt sem lehet állandóan csinálni. Nincs egy tanterv az oviba, hogy melyik nap mit csinálnak? Egyáltalán csinálnak valamit? Mit kérjek vagy mit mondjak az óvonőknek, hoyg lenne jobb? Vigyünk esetleg valami kis virágot, csokit figyelmességet az óvonéniknek, hátha akkor jobban foglalkoznak vele? Bármit csak tudjam lekötni a gyereket, mert akkor hátha megszokja. Az év elején volt sportnap, bábszínház, akkor nem volt baj, de most ....
Van megoldás??? Mennyire fog ő erre a későbbiekben emlékezni?
Válaszát előre is köszönöm
Ha megengedi, maradok névtelen tisztelője
Válasz:
Kedves Levélíró!
Leveléből valóban nagy elkeseredés, tehetetlen kétségbeesés árad, ezért mindenek előtt azt javaslom, próbáljon megnyugodni. Tudom, hogy ez nem könnyű dolog, tekintettel arra, hogy legféltettebb kincséről, a kisgyermekéről van szó, ám mégis próbálja meg! A kezdeti sikerek mindenképpen bíztatóak, a leányka nem utasítja el „csípőből” az ovit, csupán egyelőre nem találja még ott a helyét. Ebben lehet nagy segítségére az óvó néni. A délelőtti tevékenységek megszervezése és lebonyolítása nem az „ahogy esik, úgy puffan” elv alapján működik, hanem jó esetben tervszerű, nagyon is tudatos nevelőmunkát takar. Elképzelhető, hogy ez egy kívülálló számára nem más, mint „pepecselés”, ám higgye el, ennél sokkal többről van szó! Mindemellett az sem egyszerű feladat, hogy (homogén , beszoktatós kiscsoport esetében) sok kis sírdogálós, támaszra szoruló poronttyal kell egyszerre, egyforma odaadással foglalkozni. Nem egyszerű feladat ez sem. Előbbi tény természetesen nem mentesíti az óvónőket az alól, hogy lehetőségeikhez képest a lehető legtöbbet és legjobban foglalkozzanak minden egyes kicsivel, akár külön-külön is.
Javaslom, hogy a csokoládés és egyéb verziókat félretéve, egyszerű, ám mindennapos érdeklődéssel próbálja felhívni gyermekére a figyelmet. Kérdezze meg, mit játszott aznap, mennyit evett, hogy aludt, …stb. Így az óvónők is kénytelenek lesznek kitűntetett figyelemmel szemlélni gyermeke óvodai életét. Az állandó (ám semmiképpen nem tolakodó) érdeklődés, kérdezősködés minden bizonnyal meghozza a gyümölcsét, elvégre azt mégsem válaszolhatja az óvónő: fogalmam sincs, mit játszott, mit csinált …stb. a gyermek.
Ne aggódjon, hamarosan rendeződni fognak a dolgok, és Ön is pozitívabban fogja látni az óvodában folyó munkát.
A reggeli nehézkes elválásra pedig több tanácsomat is olvashatja korábbi, ilyen témájú válaszaimban, érdemes átolvasgatni ezeket is, talán segíteni fognak.
