Kislányommal 5 hete járunk óvódába.Megpróbáltuk felkészíteni,sokat beszélgettünk róla, nagyon várta.Az 5 hét alatt minden reggel be kellett vele mennem a csoportba,és le sem szállt az ölemből.Nem akart nélkülem ott maradni.A harmadik vagy a negyedik napon meglógtam mellőle.Az Óvónéni mindíg néhány pillanat alatt megvígasztalta, mire becsuktam az ajtót már nem is sírt.Másnap azért még mindíg akart menni.A múlt héten próbálkoztunk az ottalvással.Az első két nap érte kellett mennem mert az óvónéni nem tudta megvígasztalni,de a következő két nap jól elvolt.Most egyszerűen nem akar menni,éjjelente felkel és pityereg,hogy ne menjünk óvodába.Nem tudom,hogy tartsunk-e egy kis szünetet és próbálkozzunk újra,vagy erőltessük tovább?Tisztelettel Krisztina
Válasz:
Kedves Krisztina!
Jó úton haladnak, ne torpanjanak most meg! Gyakran előfordul, hogy a beszoktatási folyamat már rendeződni látszik, mikor váratlanul ismét probléma merül fel. Sok esetben csak néhány hét elteltével tudatosodik a gyermekben, hogy szülei „elhagyják” fél napra. Fontos, hogy ilyenkor is kellő türelemmel, - akár újra, teljesen elölről kezdve az egész beszoktatási procedúrát, - álljunk gyermekünk mellé. Javaslom, hogy semmiképpen ne hagyjanak most fel az óvodalátogatással, helyette inkább lazítsanak az eddig diktált tempón! Az elkövetkező napokban, ha egy mód van rá, ne aludjon ott a gyermek, és a játékidő alatt is legyen eleinte elérhető az édesanya. Ha ezek után helyreállni látszik a kislány lelki egyensúlya, kellő fokozatossággal mindig egy kicsit több időt töltsön önállóan az oviban. Reményeim szerint előbbi megoldás segítségével hamarosan és véglegesen megtörténik a stresszmentes beszokás.
