3 éves kislányom most kezdte az óvódát. Fokozatos beszoktatás történt. Az első két hétben örömmel indult el reggel, majd 1 hétig beteg volt. Mikor újra kezdtünk járni már minden reggel sírt, és akkor is nagyon, amikor délután érte mentem. Szóltak az óvónők, hogy a gyerek nagyon nyugtalan az óvódában,(az első két hétben is az volt), többször mondja, hogy fél, de nem tudja megmondani, hogy mitől, sokszor kell megvigasztalni. A gyerekek mellett nem akar játszani, csak akkor ha az óvónők is ott vannak, különben ha elmennek onnan a kislányom is rögtön utánuk megy. Sajnos februárban egy gyerekfarsangon egy kifestett arcú kisfiútól többször egymás után nagyon megijedt és utána sokáig visítva menekült a gyerekek elől. (A tőle kisebbektől is.) Csak lassan engedte őket "testközelbe". Mi úgy gondoljuk a férjemmel, hogy ezt az élményt mégsem sikerült azóta feldolgoznia és a gyerekektől talán már tudat alatt fél, ezért nyugtalan az óvodában. A 3 év alatt csak felnőttek között élt, kisgyerek nincs a családban. Kisgyerekekkel csak futólag találkozott, a játszótéren, az utcán stb. Az esetet megelőzően 2 és fél éves koráig nagyon barátságos, barátkozó kislány volt, minden gyereket simogatott, ölelgetett. Sajnos utána teljesen az ellenkezőjére változott. Az óvónők azt mondták vigyük gyerekpszichológushoz. (Sajnos az sem tesz jót a helyzetnek, hogy a betegség után 4 napig mentünk, aztán megint beteg lett, és így folyton meg kell szakítanunk az oviba járást.) Ön mit javasol?
Köszönettel: Hajnalka
Válasz:
Kedves Hajnalka!
Igen, sorai alapján nagyon is elképzelhető, hogy valóban a farsangi eset hagyott nehezen kitörölhető nyomokat kislánya érzékeny lelkében. Elmesélték ezt az esetet az óvónőknek? Ha nem, érdemes lenne nekik megemlíteni, talán ők is átértékelnék a helyzetet. Bár a konkrét szituációban nem vettem részt, mégsem vagyok biztos benne, hogy e beszoktatási problémánál egyből gyermekpszichológusi segítségre lenne szükség. A szeretetteljes pedagógusi attitűd átlendítheti gyermekét a nehézségeken. Mindemellett hasznos lenne, ha lehetőséget kérnének az újbóli fokozatos beszoktatásra, mindent elölről kezdve. A lényeg, hogy a kislány visszanyerje lelki egyensúlyát és biztonságérzetét az óvodában.
Az nem feltétlenül a farsangi utóhatást jelenti, ha kislánya jelenleg csak az óvónők mellett érzi jól magát. A felnőttcentrikusság életkori sajátosság, mely az idő előrehaladtával és az új, óvodai környezet megszokásával átvált a kortársak felé való érdeklődésbe. Ehhez azonban türelmes, fokozatos, tapintatos beszoktatási folyamatra van szükség.
