Kisfiam szeptember eleje óta folyamatosan jár óvodába. Úgy látom és az óvónők szerint is most már jól érzi magát az oviban és otthon örömmel mesél az oviban történtekről. A gondom az, hogy az utóbbi időben reggelente újra pityereg, hogy otthon akar maradni. A kérdésem az lenne, hogy ön szerint ilyenkor, persze nem az nap, amikor a jelenet van, érdemes-e hetente egy-két nap szünetet közbeiktatni. Igazából még az óvodakezdet elején az óvónők vetették fel, hogy hát egy kiscsoportosnak az első évben nem muszáj minden nap bejárnia. Bizonytalan vagyok, hogy ezzel nem éppen az oviba való beszokást és a rendszeresség megszokását nehezíteném-e meg. Az Ön tapasztalata és megítélése szerint, hol van az a határ, amikor jobb ha egy kicsit otthon marad, minthogy „elmenjen” a kedve az ovitól. Egyébként bölcsődébe nem járt a kisfiam, érzékeny, zárkózott gyermek. Biztos vagyok benne, hogy az óvónénik mindent megtesznek, amit lehetséges, hogy minél zökkenőmentesebben szokja meg a közösséget.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel
K. Rita
Válasz:
Kedves Rita!
A beszoktatás folyamatában, mint ahogy azt a neve is magában foglalja, egyfajta szokásrendszert kívánunk kialakítani. Szokás pedig csak úgy rögzülhet, ha minél rendszeresebben belesimul a gyermek mindennapjaiba. Úgy gondolom, nem az óvodalátogatások ritkításában kellene keresni a megoldást, hanem a beszoktatási nehézségek kiküszöbölésében. Ha szükségét érzi, esetleg érdemes lenne a fokozatos beszoktatással kapcsolatos korábbi, gyakorlati tanácsaimat elolvasni, hátha merít belőlük hasznos infókat. Levele alapján azonban úgy vélem, kisfia beszokása nagyon jó úton halad, hiszen minden nap pozitív élményekkel telve tér haza az oviból. Az előforduló sírdogálások napról-napra csökkenni fognak, éppen az óvoda egyre tökéletesebb megszokása, elfogadása, megszeretése miatt.
