Kisfiam kiscsoportos óvódás. Nagyon szeret oviba járni, de sajnos, elég sokat beteg. Ilyenkor itthon van velem, mivel én a kistestvérével amúgyis itthon vagyok.
Problémám az, hogy amikor jobban van már, nem lázas, de még közösségbe nem mehet, gyakorlatilag "kezelhetetlenné" válik. Nem hajlandó együttműködni semmiben otthon, dacos, a testvérét is sokat bántja. Gondolom, hogy hiányzik neki az ovi, és a csalódását, hogy nem mehet a barátai közé, rám vetíti ki. Folyamatosan ellenkezik, nem fogad szót, tombol.
Azokon a reggeleken amikor oviba megy teljesen más, kedves, együttműködő, készséges.
Nem tudom, hogyan tudnám mindkettőnk számára könnyebbé tenné ezeket a napokat, tekintev, hogy teljesen elutasító velem szemben ilyenkor. Tudom, hogy unja magát. Hiába ülök mellé játszani, nem köti le a figyelmét.
Tanácsát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Válasz:
Kedves Zsuzsa!
Mint ahogy mondani szokták: „minden rosszban van valami jó!” Míg mások azért küzdenek, hogy a néhány napos betegség után a lehető legkisebb megrázkódtatás árán szoktassák vissza a „nemszeretem” oviba a kicsit, addig Önöknél ez pont fordítva van. Ennek alapjában véve örülni kellene, ám az „óvoda-elvonási tünetek” kezelése valóban nem lehet egyszerű. Hasznos lehet a „Játsszunk óvodásat!” kezdeményezés, melyben a kisfiú újra átélheti az óvodai élet szépségeit, örömeit. Fentieken túl beszélgessen sokat a gyermekkel, mit, mivel szokott játszani az oviban és ezekhez hasonló tevékenységeket kezdeményezzen otthonra is. Vetítse előre, hogy az oviban majd mindent elmesélhet, mi mindennel játszott itthon a betegsége alatt. Egyszóval: vigyen egy kis óvodai életet az otthoniba, így talán kiküszöbölhető lesz az említett problémásság.
