Kedves Óvó néni!
A tanácsára lenne szükségem ismét 7 éves kisfiammal kapcsolatban.
Gyermekem az utolsó óvodai évét zárta, szeptembertõl iskolába megy.
Rendkívül jó eszû kisfiú, ami az óvónõk szerint a "probléma" egyik okozója. Ugyanis az utóbbi idõben feltûnõen elszemtelenedett. Ha bármilyen szituáció adódik mérlegel, hogy vajon milyen "kára" származhat abból, ha éppen nem teljesíti a vele szembeni elvárásokat. Kétségkívül azzal is tisztában van, hogy kinél meddig mehet el. Sokesetben felnõttekkel szemben megengedhetetlen hangot használ. Ha valami nem úgy történik, ahogy õ azt elképzelte dûhrohamba tör ki, ami "puffogásban" és szemtelen szavakban, gyakran tehetetlen sírásban merül ki. Elõfordul, hogy mérlegelés nélkül oda is csap, hol játékból, hol dühbõl. Utána jön a megbánás, próbálja a helyzetet szépíteni.
Óvónõi szerint kiskamaszkorát éli, amit mi próbálunk is tolerálni, de sok esetben az általa használt hangnem és viselkedés már szinte bántó.
Kérem segítsen tanácsaival, hogyan lehetne ezt az idõszakot megoldani, átvészelni. Most, hogy itt az iskolakezdés megijedtem, hogy valamit elrontottunk gyermekünk nevelésében, s félek, hogy ebbõl problémák lesznek az iskolában. Igyekeztünk következetességre (amit sajnos a nagyszülõk sokszor már nem tudtak betartani, bár tudom,nem is ez az õ feladatuk)és arra törekedni párommal , hogy egyenlõ félként kezeljük õt. Bevonjuk azokba a döntésekbe, amelyek õt is érintették, érintik. Édesanyám mindig azt mondja, hogy csak türelemmel lehet ezeket a problémákat megoldani, de én sajnos azt látom, hogy ez nem igazán válik be gyermekem esetében.
Veleszületett fejlõdési rendellenességébõl kifolyólag egyik karja rövidebb, mint a másik, amit õ láthatóan teljes elfogadással kezel. Holott én már arra is gondoltam, hogy tudat alatt az évek múlásával - bár nem mondja - ilyen jellegû viselkedést vált ki nála ez az állapot.
Válaszát várva.
Üdvözlettel és köszönettel:
Katalin
Válasz:
Kedves Katalin!
Nem hiszem, hogy a kisfiú testi problémái állnának a háttérben, hanem a következõk:
Feltételezem, hogy a fiúcska a csoport legnagyobbjai közé számított az oviban, ahol Õ, mint egyik vezéregyéniség szolgáltatta a mintát a többieknek, hogyan is lehet adott esetben a felnõttek akaratával szembehelyezkedni: nyíltan ellentmond a nevelõnek, és ha ezzel nem ér célt, dühkitöréssel válaszol. E „megoldási módot” otthon is igyekszik gyakorolni, amivel (levelébõl úgy tûnik számomra) legtöbbször célt is ér. E viselkedés kiváltó oka legtöbbször az, ha saját vágyai, törekvései nincsenek összhangban képességeivel (pl.: túl nehéz feladatot kap), ill. ebben különbözõ külsõ körülmények akadályozzák õt. Megoldást ilyenkor az jelent, ha a nevelõk kiemelten odafigyelnek arra, hogy a gyermek mindig képességeinek megfelelõ feladatokat kapjon, ill. ebben örömét lelje. Amennyiben mindezek mellett mégis elõfordul dacos megnyilvánulás, úgy erre semmiképpen nem szabad az alábbiak szerint reagálni, hogy: "na jó, legyen ahogy akarod, csak hagyd már abba..." A dacos magatartástól teljes egészében zárkózzunk el, mintha észre sem vennénk, hogy a gyerek tombol.(Így rájön, nincs foganatja a kis „különszámának”) Miután lenyugodott, csak akkor beszéljük meg vele a történéseket és a megoldást. Fontos, hogy a követeléseket ne teljesítsük, csak a kéréseket, de csak azokat, melyeket valóban elfogadhatónak tartunk. Ha mégsem, közöljük a gyerekkel, hogy miért nem megoldható a dolog. Ezzel egy idõben viszont mondjuk el neki, hogy egy nagy gyermek, aki iskolába megy, ezt már megérti, mert az iskolások nagyon okosak. :)
Másik dolog, mely hozzájárulhat a magatartási zavarokhoz, az az iskolakezdéstõl való félelem. Ez talán nem is tudatos, de valószínûnek tartom, hogy mégis a problémák egyik kiváltó oka. Ezt iskolás játékkal lehetne a legegyszerûbben leküzdeni. Fontos, hogy a szerepjáték során az iskolát és a tanító néni személyét mindig nagyon vonzónak, kellemesnek tüntessük fel, így feloldhatjuk a gyermekben lévõ esetleges szorongásokat, melyeket az iskolával szemben táplál.
Remélem, a fentiek segítségével sikerül elérnünk, hogy kisfia boldog és elégedett kisdiákként kezdje szeptemberben a sulit.
Sok sikert: az Óvónõ
