Van egy kisfiam, aki októberben lesz 5 éves. Több gondom is van vele. Az egyik az, hogy semmire nem becsüli a játékait. Rátapos, rálép és még csak észre sem veszi, hogy ezzel eltöri õket. Azonkívül elõszed valamit, de pár perc után megunja és másikat vesz elõ és a végén az egész lakás tele van játékokkal. Rengeteg játéka van mivel 20 év óta õ az egyedüli pici gyerek a családban (szüleink és testvéreink vannak, akik elhalmozzák játékokkal õt, meg mi is sokat vettünk neki) Most ott tartunk, hogy mûanyag rekeszekben vannak a játékok és addig nem szedhet elõ másikat, míg az elõzõt össze nem pakolja. Ezzel elértük, hogy valamennyire összeszedi õket, de a játékokra való "vigyázás" még mindig gond. Hogy tudnám megértetni vele, hogy amink van arra vigyázzunk, óvjuk, ne törjük össze? Ez bizonyos mértékben figyelmetlenség is a részérõl, mert rendszeresen rátapos a lábunkra és már sokszor mondtuk neki, hogy figyeljen oda másokra, de valahogy mindig sikerül neki a "letaposás". De legalább már bocsánatot kér ha észreveszi.
A másik gond, hogy mennyire várhatom el tõle, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzon. Itt leginkább arra gondolok, hogyha megyünk fürdeni akkor képtelen levetkõzni úgy, hogy közben ne mászkálna el két ruhadarab között. Ugyanez megvan az evésnél is. Nem tud megülni addig míg megeszi a levest, leugrál a székrõl ha meglát valamit (valakit). Elvárjam tõle, hogy képes legyen csak az evésre, vetkõzésre figyelni, vagy még kicsi ahhoz, hiszen minden érdekli ami a környezetében van.
Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel
egy anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
4-5 éves korban a figyelem tartóssága még általában nincs azon a szinten, hogy a gyermek hosszabb idõn keresztül egyvalamire tudjon odakoncentrálni. Ha sok egyéb elterelõ inger is újabb és újabb tevékenységre ösztönzi (itt a rengeteg játékra gondolok), akkor végképp felületessé válik játéka. Azt javaslom, hogy próbálják megszûntetni a játékeszközökben való tobzódást és szelektálják azokat. Csak a legtöbbször használt és a leghasznosabb fejlesztõértékû eszközök maradjanak elöl, a többit egy idõre tegyék félre. Bizonyos idõközönként frissítsék a játéktárat. Így elkerülhetõ lesz a kapkodó, mindig másra átterelõdõ játék.
Hasznos lehet még, ha a felnõtt is részt vesz a gyermek játékában és ötletekkel, mintákkal szolgál a kicsinek arra, hogy hogyan lehet egyetlen játékkal is élvezetesen, elmélyülten tevékenykedni.
Az, hogy a fiúcska nem vigyáz a játékra, valószínûleg szintén a rengeteg felhalmozott játékból ered, hiszen „minek becsüljem meg, ha úgyis olyan sok van belõle?”
Valószínûnek tartom, hogy a játékban megszokott felületesség az oka a más tevékenységekben is fellelhetõ kapkodásnak, így azt gondolom, a fentiek segítségével nem csak a játékban, de más területeken is jobban tud majd koncentrálni gyermeke.
