Kedves Óvónõ!
Hatéves lányom háromhónapos kora óta szopja az ujját, változó intenzitással. (Eleinte csak akkor ha éhes vagy álmos volt, majd bánatûzõnek, de számomra legijesztõbb az,hogy van olyan nap, amikor szinte csak akkor veszi ki a kezét, ha eszik) Egy cikkben azt olvastam, hogy nem az ujjszopást kell megszüntetnünk, hanem az okát. Na de hogyan? Én szülõként megfejthetem a titkot, vagy ezt csak pszichológusnak sikerülhet? Máshol azt olvastam, hogy az ujjszopás a gyengédség hiányát jelenti. Már pici babaként is, vagy a kisgyerekkorban?
Aggódom, hogy nem tudom feloldani szorongásait.
Válaszát várva és elõre is köszönöm:
Tandi
Válasz:
Kedves Tandi!
Hat éves korban már nem csak az ujjszopás pszichés vetületeivel kell számot vetnünk (bár kétségtelen tény, hogy ezen áll vagy bukik minden), hanem annak a fogazatra és a beszédfejlõdésre gyakorolt sajnálatos következményeivel is.
Az ujjszopás kiváltó oka, (hangsúlyozom, csak óvodáskor végétõl!) - Ön jól tájékozott ez ügyben, - valóban valamilyen pszichés problémában, szorongásban gyökerezik. Ennek felszámolásához mindenképpen érdemes lenne végiggondolni, hogy családi életük zökkenõmentes-e, nem fordulnak-e elõ túl gyakran, esetleg túl nagy intenzitással perpatvarok, veszekedések, viták? Milyen a légkör, mekkora a gyermek felé megnyilvánuló türelem? Ezt mindkét szülõ részérõl megkapja? Mennyire kiegyensúlyozott, állandóságot, biztonságot sugárzó az otthoni életük? Amennyiben a fenti kérdések valamelyike elgondolkoztatta, érdemes lenne azon mihamarabb változtatni az ujjszopás kiküszöbölése érdekében. Amennyiben a „házi gyógymódok” nem járnak sikerrel, valóban hasznos lenne pszichológus segítségét kérni. Elõbbiek mellett még azt tanácsolom, a levelem elején említett egészséges beszédfejlõdés és fogazat érdekében, hogy az ujjszopásról szóbeli megerõsítéssel is igyekezzenek leszoktatni a gyermeket! (Ennek további játékos megoldására korábbi, ilyen témájú leveleimben is talál tanácsokat!)
