Ne haragudjon, hogy egy cseppet sem szakmai kérdéssel fordulok Önhöz, de talán Ön, vagy esetleg egy Szülõ segíteni tud problémánk megoldásában, lévén hogy a nehézség már gyermekünket is érinti. Egy már-már megoldhatatlannak tûnõ „szomszéd problémában” szeretnék tanácsot kérni.
Lassan két éve már, hogy megvásároltuk lakásunkat és mit sem sejtve, boldogan költöztünk be új otthonunkba. Akkor még nem sejtettük, hogy a szomszéd család ellehetetleníti életünket. Problémánk a következõ:
A lépcsõháztól (feltételezésünk szerint nem törvényesen) védõráccsal leválasztott folyosó raktárrá és kocsitárolóvá való „átminõsítése” hihetetlenül sok veszélyhelyzetet és bosszúságot okozott már számunkra. Az ajtónk elõtti folyosórészen kezdetben „csupán” két szánkót kellett kerülgetnünk. Rövidesen azonban, a jó idõ beálltával elõkerültek a biciklik is. Eleinte egy kis kerékpár került a két szánkó mellé, majd egy reggel arra ébredtünk, hogy egy hatalmas felnõtt biciklivel is kiegészült a repertoár. Mivel e négy dolog közvetlenül az ajtónk elõtt volt lerakva, így jószerivel még annyi helyünk is alig volt, hogy oldalazva (!!!) kiférjünk mellette! (Egy késõbbi beszélgetés során a szomszéd értetlenkedve szegezte nekünk a kérdést: „ - De hát kifértetek, nem?” Mondanom sem kell, a döbbenettõl alig kaptunk levegõt…) Kérésünkre aztán néhány nap múlva elkerültek onnan a biciklik, szánkók, ám boldogságunk nem tartott sokáig. Rövid idõn belül újra és újra ajtónk elé „varázsolódott” egy-egy kerékpár.
Történetünknek ezzel sajnos még koránt sincs vége… Ez év februárjában szomszédunk lakásfelújításba kezdett. Ennek okán kikerült a folyosóra egy termetes fotel (amelytõl mellesleg alig lehetett kiférni a rácsos kapun), festékes vödrök, járólapok. Ebben az idõszakban kerültem haza a kórházból, ahová korábban veszélyeztetett terhesként, súlyos bevérzéssel kerültem. Bár igyekeztem óvatosan kerülgetni a kitett akadályokat, ám ez mégsem volt elég, megtörtént a baj: megbotlottam az ajtónk elõtt lévõ festékes vödörben, s nem sokon múlott, hogy e súlyos balesetnek ezúttal valóban tragikus befejezése legyen. Ennek okán, mivel a korábbi számtalan kérésünk süket fülekre talált, a folyosó falán, papíron függesztettük ki kérésünket, hogy ne pakoljanak elénk. A hatás nem maradt el: szomszédunk, a kiíráson felháborodva „csakazértis” odavágta ajtónk elé az ominózus vödröt. Miután elraktuk az útból, õ újra visszatette oda! E „játékot” elunván, ismét megpróbáltuk személyesen rendezni e problémát. Miután veszélyeztetett terhességem tényét és a sajnálatos balesetet kellõen kihangsúlyoztuk feléjük, sikerült megegyezésre jutnunk: nem fognak odarámolni az ajtónk elé. Megnyugvásunk azonban csupán két-három napig tartott, mert ekkor ismét visszakerültek a vödrök. Újabb kérés, ám ekkor már nyoma sem volt a megértésnek. A szomszédék szigorúan közölték: „Nem tudjuk hova tenni ezeket, ezért kénytelenek lesztek még néhány hétig elviselni, hogy ide pakolunk.” Ezek után kértük, hogy legalább szóljanak ilyenkor nekünk, hogy tudjuk, mennyi ideig lesznek az útban a dolgok. Ezt a kérésünket azonban kategorikusan elutasították. Mindezek után, magzatom testi épségét veszélyben érezvén, inkább jó darabig ki sem mozdultam a lakásból. Érdekességképpen említjük meg, hogy a vödrök mind a mai napig , fél év múltán is a folyosón vannak!!!
Ekkor úgy gondoltuk, minket már nem érhet meglepetés, ám tévedtünk. Egy délután tucatnyi, mázolásra váró szekrényajtó sorakozott ajtónk elõtt. Ismét átmentünk és jóhiszemûen érdeklõdtünk: talán a náluk dolgozó úr rakhatta véletlenül elénk az ajtókat… Döbbenetünkre azonban a férj kijelentette, hogy ez az õ mûve, és eszében sincs elpakolni.
Késõbb még egyéb "nyalánkságok" is terítékre (folyosóra) kerültek, így pl: 3 pár görkorcsolya, dobozok, rongyok, egy gyerekruhákkal teli kiskád, kutya által szétrágott focilabda, kutyabot az út közepén, szõnyegek, cipõk…és még sorolhatnánk.
Végsõ elkeseredettségünket tetézte, amikor három hatalmas parketta csomag is a folyosóra került. Teltek a hónapok, a felújítás is befejezõdött, nekünk pedig júniusban gyönyörû kisbabánk született. Mivel a picivel naponta sétálni kell, így elõre féltünk, hogy babkocsinkat hogyan tudjuk akadálytalanul áttolni a folyosón. Mint kiderült, félelmünk nem volt alaptalan. Egy BMX nagyságú kerékpár mellé a szomszédok újabb, ám sokkal termetesebb biciklit szereztek be, amik "annak rendje-módja szerint" egymásra döntve, ezzel tekintélyes helyet elfoglalva sorakoztak a folyosón. Mivel két bicikli mellett képtelenség kitolni babkocsinkat, így kértük, az egyik kerékpárt akasszák fel a plafonba erõsített kampóra. Bár még ezek után is többször lent maradt az említett bicikli, de állandó könyörgésünknek végül meglett az eredménye. Így "csupán" egy nagyobb bicikli, egy evezõpad, egy roller és egy kismotor mellett kellett araszolnunk, de még így is örültünk, hogy végül is kiférünk. Örömünk azonban ezúttal is korai volt. A szomszédék újabb kerékpárral gazdagították gyûjteményüket. A termetes járgány a felakasztott kisbicikli helyére került, a másik nagy kerékpár mellé támasztva. Ennek újabb nézeteltérés lett a következménye, ám most, egy majdnem bekövetkezett baleset nyomán már végsõ elkeseredésemben Öntõl, ill. a Szülõtársaktól szeretnék tanácsot kérni. A napokban ugyanis csak a Jóisten kegyelme mentett meg bennünket attól, hogy az egyik megbillent kerékpár a babakocsiba ne zuhanjon, egyenesen a 10 hetes kisbabánkra! Mivel szomszédunk hanyagsága és nemtörõdömsége kis híján gyermekünk életébe került, így a probléma azonnali megoldást kíván!
Kétségbeesve kérdezem: tud valaki segíteni vagy tanácsot adni? Mit tegyek?
Bármilyen ötletnek (esetleg tûzoltósági kapcsolatnak, segítségnek) nagyon örülnék! Köszönettel: Évi
Válasz:
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy bennem bízva hozzám (is) fordult segítségért, ám én sajnos nem tudok konkrét tanáccsal szolgálni az ügyben. Azon túl, hogy a Közös képviselõt érdemes lenne megkeresni, nem tudom pontosan, még milyen hivatalos szervet lehetne mozgósítani az ügyben. Mivel kérdése nem csak hozzám, hanem a Szülõtársakhoz is szól, így engedelmével felhelyezzük a "Szülõk egymás közt" rovatba is a levelet. Ez úton is kérek mindenkit, segítsen ezen a kétségbeesett anyukán és kisbabáján!!!
