Bizonyára már több hasonló szülői levéllel találkozott, mint az enyém. Kisfiam három és fél éves, óvodába jár, tulajdonképpen nincs vele semmi komolyabb probléma. Azonban nemrégen észrevettem, hogy időnként (mikor ágyban fekszik, s pizsama van rajta) benyúl a nadrágjába és fogdossa a fütyijét. Egyszer mondta is: Nézd anya, mekkora a kukim! Persze ő még nem tudja, miről van szó. Tudom, hogy kisgyermekkorban ez szokásos dolog, felfedezi a testét. Kérdésem azonban az lenne, hogy ha ilyet tapasztalok, hogyan reagáljak rá? Ne is vegyek róla tudomást? Én a múltkor megpróbáltam figyelmét másfelé terelni. Kérem, adjon tanácsot, ez a dolog meddig "természetes" és mikortól kóros? (Szerintem még nem kóros.)
Köszönettel: Erika
Válasz:
Kedves Erika!
Önnek igaza van, a gyermekek ilyen korban valóban sok figyelmet szentelnek a nemiség megismerésére, saját, ill. mások testének felfedezésére. Ebből a természetes érdeklődésből adódik pl. a szülők megkukucskálása is fürdés közben, valamint a másik nemhez tartozó kortársak figyelgetése is. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy kedves történet, mikor a kis óvodás fiúcska ámuldozva mesélte: "Óvó néni, az én apukámnak akkora kukija van, hogy csak na!" Ettől a jelenségtől nem kell megijedni, Ön ösztönösen jól kezeli a kérdést, a figyelemelterelés hasznos lehet. Mindamellett tanácsos a fent említett kíváncsiságot némiképp csillapítani egy rövid magyarázattal. Pl: " Igen, a fiúknak fütyijük van, a lányoknak puncijuk, te kisfiú vagy, ezért kukid nőtt." Ezután pedig az Ön által említett figyelemelterelést olyan tevékenységgel egészítse ki, melyhez mindkét kezére szüksége van a gyermeknek. Pl: Altasd el a macit és a kutyust, karold át őket, hogy ne féljenek! ... stb.
Hamarosan, a megszerzett információk birtokában csillapodni fog a gyermek kíváncsisága, így remélhetőleg a bugyiba nyúlkálás is megszűnik.
