Kedves óvonõ!
3,5 éves ikreim vannak, egy fiú és egy lány. Mindig is elég nehezen kezelhetõ gyermekek voltak, csecsemõ korukban elég sokat sírtak. 1,5 éves korukig szoptattam õket, bár nem tudom ennek van-e ilyen értelemben jelentõsége.
A nehezen kezelhetõ ez esetben a számomra nehezen kezelhetõt jelenti, a nagytestvérhez képest, aki most 15 éves. Amugy a kifejezés potos értelmét nem tudom.
Bölcsibe járnak még, mert építkeztünk és költöztünk a múlt évben, és úgy gondoltuk helyesebb, ha nem kerülnek új helyre, oviba, ennyi változás mellett.
A gond az, hogy rettenetes hisztirohamjaik vannak, felváltva. Nem minden nap, néha csak egyszer egy nap, néha többször. Az a fél aki nem hisztizek ilyenkor nagyon jó gyerek.
A hisztiket megpróbáltuk úgy kezelni, hogy észre sem vesszük. Szerintem még mindig ez a legjobb megoldás, ilyenkor a masik gyerekkel beszélünk, foglalkozunk. Igy 15-30 perc alatt lejár a dolog, HA kibírjuk. Merthogy nem egyszerû elviselni, hogy valaki torka szakadtából ordít és adott esetben csimpaszkodik rám vagy az apjára, mert valamit követel.
A kiváltó ok általában, hogy valamit akarnak, pl. játszótérre menni este 10-kor, vagy kigonbolom a ruháját amit õ akart, de az már nem megoldás, hogy visszagombolom, vagy anya fektessen le, vagy éppen egymással vesznek össze. Szóval a skála nagyon nagy, amit ki lehet kerülni azt megpróbáljuk, de nem lehet mindig azt és úgy csinálni, ahogy a gyerekek szeretnék.
A bölcsiben szinte soha nem hisztiznek, ez kifejezetten nekünk, szülõknek szól.
Hogy lehet ezt kezelni? Mit lehet tenni, hogy legalább mérséklõdjön a dolog?
Elõre is köszönöm.
Réka
Válasz:
Kedves Réka!
Talán ösztönösen, talán tudatosan, de tény, hogy helyesen járnak el gyermekeik "hiszti rohamait" illetően. Sajnos én sem tudok olyan igen mást tanácsolni, mint hogy kitartóan járják tovább az eddig módszeresen kitaposott utat. Kitartás, a helyzet javulni fog, ha lassan is, de biztosan! A kis lurkók kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy ha a fejük tetejére állnak, akkor sem érnek el célt a hangos jelenetekkel. A kitörések és a megnyugvás után üljön le beszélgetni a gyermekkel: mondja el, milyen szomorú, ha így viselkedik és így biztosan nem fog tudni segíteni rajta. (Pl: olyan hangosan ordítottál, hogy olyankor egyáltalán nem értem, amit mondasz. Ha halkan és szépen kéred, bármit meg tudunk beszélni. ... Látod, most milyen aranyos vagy? Legközelebb is legyél ilyen, és akkor meghallgatlak!)
A konfliktust kiváltó szituációkhoz pedig találjon ki meséket. Pl.: Levelet ír a Mese manó, aki varázs távcsövével meglesi az ablakon keresztül, ki hogy viselkedik, kinek hoz legközelebb "jóság-matricát" fénypostával. És aki jól viselkedik, annak valóban legyen bedobva a postaládába egy neki címzett boríték, benne a matricával. Az ügyeletes hisztis gyermek hamar rájön, hogy csak igazán rendes gyerekeknek terem babér, a hisztivel pedig semmire nem megy.
Sok sikert!
