Jelenteni szeretnem hogy kislanyom, Isabel, akivel kapcsolatban mar kerdeztem eveset illetoen, jol halad. Sok magyarazkodassal, a hazon kivuli etkezesek elore tervezesevel, es igen, egy levellel, legalabb az ettermi etkezeseket sikerult sikeresebbe tenni. Mostmar viszont folyton a postat lesi.... HA HA HA.
Most kezdjuk az ovit, amin nem aggodom sokat, volt mar bolcsiben, es tudja hogy az anyu dolgozik, lesznek baratai es az anyu alvas utan jon vissza. Az on valaszai sokat segitenek, gyakran megnezem az uj dolgokat. Remelem nem fog bepisilni ejszaka ha bantja valami, mint sok gyerek, de ha megtortenik, majd kerek segitseget.
A legnagyobb gondom es felelmem is abbol adodik, hogy Isabel, aki februarban volt 3 eves, 109 centi magas es 19 kilo. Nem kover. De nagy! 4-6 evesknek valo ruhakat kell neki venni, es amit a totyogoknak arulnak amr nem jon ra. A legnagyobb gond, hogy jatszoteren es kozossegben mindig furan neznek rank. Eloszor is, a gyerek beszede elmaradott a tobbiekehez kepest. Ezt ugy ertem, hogy az angol szokincse kb 2/3-a egy atlagos gyerekenel. Viszont ugyanakkora szokinccsel rendelkezik magyarul, es meg a kisebb szokincsevel is haromszor jobban el tudja magyarazni mi jar a fejeben mint az atlagos egynyelvu haromeves. Mivel aki ranez elvarja hogy “olyan legyen” mint egy negy-oteves, csalodik benne, es ha kiveri a balhet mint egy rendes haromeves, ram neznek hogy mi a hleyzet. Isabel teljes joggal viselkedik ugy mint egy haromeves, mert az. De a kulvilag elvarasai nagy terhet raknak ra, es ezt erzi. Neha mar ki sem akar menni, hanem otthon akar maradni. Ezt hogyan lehet nekem elsosorban mint szulonek kezelni, es hogyan tudnam a gyereket tamogatni hogy ne veszitse el a kedvet a jatektol?
A masik kerdesem – ismet elore aggodom - az oviban valo varhato konfliktusokkal kapcsolatos. Amikor bekerult itt a bolcsibe novemberben, vissza lett teve a ketevesek koze emrt nem volt szobatiszta. Elozo lakhelyunkon a pedagogusok javaslatara mar augusztusban a haromevesek koe helyeztuk fel, mert ertelmi szintjenek sokkal megfelelobb volt a dolog, es az 1-2 evesek kozott csak unatkozott meg nem fejlodott. Ezzel 4 honap ot toltott a 3 evesek kozott –szamtanulas, betuk, rajzolas, stb. Mikor elkezdett jarni ide a ketvesek koze, mar elso heten kozolte hogy Isa buntetesben volt. Miert? Mert szaladgalt. A szin meg forma tanulasa nem kototte le, o mar sokkal elobbre jart. Es most is az lesz. Olvasni akar!!!!!!
Mennyire aggodjak emiatt? Meggondoljam hogy a 4 evesek koze adjam be inkabb? Vagy varjam ki kb egy honapig hogy mi lesz, es utana uljek le a vezetoseggel, ha a gyerek rohangal vagy sajat tevekenysegbe kezd? Mindene a gyerek tarsasag, es az ovodai renddel nincs problemaja. Csak a foglalkozasok alatt van vele gond. Ha tud tanacsot adni, vagy javasolna olvasnivalot, nagyon megkoszonnem.
Tisztelettel,
Muranyi Eszter
Válasz:
Kedves Eszter!
Köszönöm, hogy problémájával ismét hozzám fordult és nagy örömmel tölt el, hogy eddigi tanácsaim hasznosnak bizonyultak. Remélem, ez most is így lesz.
Valóban szép nagy "kislánya van", ám ez az "előny", mint gyermeke példája is mutatja, sokszor rosszul jön. Teljesen megértem Önt, az én kislányomnál is hasonló a helyzet. Még alig múlt 2 éves, de már fejlett 3 évesnek néz ki, így könnyen kapja a "kedves és jó szándékú" megjegyzéseket, hogy pl. még mindig pelenkás? Hogyan magyarázzam meg annak a kedves intrikusnak, megmagyarázzam-e egyáltalán, hogy még csak 2 éves, és bár utcára még felvesszük a pelust (természetesen!), otthon már gyönyörűen haladunk a szobatisztasággal? Szerintem igyekezzen elvonatkoztatni ezektől a megjegyzésektől, foglalkozni velük nem érdemes!
A kiemelkedő értelmi képességek tekintetében is hasonlóak a tapasztalataink. Bár nem tanítottam direkt módon, kislányom mégis megjegyezte és mondja pl. az összes színt a szivárvány összes árnyalatában (tehát bőven nem csak az alapszíneket), a kirakós formáit szín és alak szerint megnevezi (pl:rózsaszín négyzet, narancssárga kör ... stb. ) és még sorolhatnám. És mindezt 2 évesen! Mindemellett én nem aggódok a leendő óvodai tevékenységei miatt, a lehetséges unatkozás miatt, mert bízom a differenciált bánásmódban. Ennek figyelembevétele minden pedagógus feladata, bízzunk benne, hogy gyermekeink óvónői is szem előtt tarják majd. Ez azt jelenti, hogy munkájuk során megkülönböztetett figyelmet szentelnek majd akár a kiemelkedő képességű gyermekek fejlesztésére, akár a fejlődésben elmaradottak felzárkóztatására.
Amit ez ügyben feltétlenül tanácsolok: tanév elején feltétlenül hívja fel az óvónők figyelmét kislánya fejlettségi szintjére és kérje együttműködésüket a differenciált fejlesztésben.