A véleményedet szeretném kérni. Van egy barátnőm, akinek a kisfia már középsős ovis, most 4.5 éves. Tavaly kezdték, vegyes csoportban.
Ő nem volt bölcsis, tehát teljesen otthonról "közösségszűzen" ment. Nagyon nehezen indult a beszokás, bár a kisfiú jól érezte magát, de az óvónők nagyon nehezén vették azt, hogy ő nem az a gyerek aki úgy megy a többiek után, akire hat a birkaszellem. Kicsit akaratos, az anyukája szerinte kicsit olyan magának való, nehezen betörhető. Öntörvényű, szereti, ha az történik, amit ő akar.
A gondok abban nyilvánultak meg, hogy nem akart aludni, kiabált, de sosem volt agresszív a társaival, sosem bántott senkit vagy ilyesmi. Nagyon hamar előjött az óvónő azzal, hogy a kisfiúban ő autista vonásokat vél felfedezni, mert ha valami nem tetszik neki akkor rázza a fejét. (Na szerintem ennyi erővel minden gyermek az...)
Nagyon sokat panaszkodtak neki, magam is láttam mit él át, hogy nap mint nap gyomorgörccsel ment a gyerekért az oviba, hogy na ma mi lesz... Végül mindenki megnyugtatására elvitte pszichológushoz, aki azt mondta, hogy a gyerek nemhogy nem autista, de az égvilágon semmi baja, egyszerűen nehezebben alkalmazkodik az ovis szabályokhoz. Én is ismerem a kisfiút, tényleg semmi baja, aranyos, okos, nagyon érdeklik a műszaki dolgok, teljesen NORMÁLIS gyerek.
Tavaly végül az lett, hogy a barátnőm kivette az oviból, mondván idén majd újra próbálkoznak, hátha érik, komolyodik annyit, hogy ne legyen gond.
Most eddig 7 napot járt egy másik csoportba másik óvónénikhez (ezt csak csoportátszervezés miatt, nem szülői kérésre). Ezt a 7 napot is egy másfél hetes megszakítással járta, mert beteg lett közben. Na ma azzal álltak a barátnőm elé, hogy nem lehet-e, hogy szülés közben agyvérzést kapott volna vagy ilyesmi, és azért nem tud ülni sokáig a fenekén. A barátnőm teljesen kikészült már, el is hiszem én is biztos, hogy ki lennék, ha ez lenne mindig. Nem értem, miért nem adnak időt annak a gyereknek, hogy alkalmazkodjon a szabályokhoz, kicsit betörjön. Most abban maradtak, hogy az ovis pszichológus is megnézi, beül egy délelőttre, és megnézi, hogy van-e valami gond vele. De nincs még egy éve, hogy voltak szakembernél, és ő mindent rendben talált, nem hiszem, hogy ez most máshogy volna. Azt mondják, amikor játékidő van, nincs vele gond, de a szabályokat nehezen akarja elfogadni, pl. hogy le kell ülni a szőnyegre, vagy, hogy be kell fejezni a játékot. Azt az óvónő is elismerte, hogy semmi szándékos rossz szándék, rosszindulat nincs benne. Mindig megígéri, hogy jófiú lesz, bújik az óvónénihez is.
Bízom a véleményedben, ezért szeretném tudni Te mit gondolsz erről, Ti hogyan oldjátok meg ezeket a kicsit nehezebb helyzeteket? Mert azért tényleg nem olyan durva a helyzet mint ahogy azt már előadták (autista, születési gondok stb...). Egyáltalán nem verekszik, semmit nem tör össze, tehát nem tombol. Az óvónők attól félnek, hogy nem fog leülni foglalkozásra. De ő még csak középsős, valóban év elején rögtön ilyen fontos ez? Mennyi idő számít normálisnak, hogy a gyerek megszokja, megtanulja a közösségi szabályokat? Gondolom nem 1-2 hét. Én mindig csak elképedve hallgatom a barátnőm elmeséléseit, mert nálunk az úgymond nehéz gyerekekre sem panaszkodnak ennyit. Épp tegnap esett meg, hogy egy kislány felverte az egész csoportot, mindenki felkelt miatta 2-kor, mert nagyon sírt, nem akart aludni. Épp ott voltam még az öltözőben mikor jött érte az anyukája, akinek annyit mondott az óvónő, hogy hamar felébredt, és csak nagyon nehezen lehetett megvigasztalni. Azt nem mondta neki, hogy miatta nem aludt az egész csoport.
Nagyon köszönöm előre is a válaszodat.
Üdv.
Consuela
Válasz:
Tisztelt Consuela!
(Engedje meg, hogy szokásomhoz híven esetünkben is megmaradjak a magázódásnál!)
Barátnője kisfiát illetően lehetetlen és felelőtlen dolog volna bármilyen véleményt alkotnom akár esetleges autizmusával, akár magatartási problémáival kapcsolatban, hiszen nem ismerem személyesen a gyermeket, nem látom a konkrét szituációkat. Mindenesetre az feltétlenül elgondolkodtató, ha két különböző csoport pedagógusa is további szakértői vizsgálatokat javasol.
Tanácsom, hogy a korábbi pszichológusi vélemény ellenére más szakemberek véleményét is kérje ki az édesanya, hiszen "több szem többet lát".
