Tudom, hogy számtalan levelet kapott már a témában, de úgy érzem, a mi esetünk kirívó. Kisfiam 4,5 éves és még mindig nem hajlandó a WC-be vagy bilibe kakilni. MInden reggel óvóda elõtt önállóan elmegy, elõveszi a huga (1,5 éves) pelenkáját, elintézi a dolgot és szól, ha készen van. Korábban sajnos a nagyszülõk már sokat unszolták a WC-be kakilásra, talán már dacol is.Ha meg is próbál WC-be kakilni, mikor érzi, hogy jönne a kaki inkább pelenkát kér (néha sírva is). Eleinte az óvóda kezdésnél a beszoktatás stressze úgy jött ki rajta, hogy hígabb lett a széklete. Ilyen esetben WC-be kakilt. Amúgy sincs szorulása, nem ez lehet a probléma. Félek, annyira mélyen van a probléma gyökere, hogy pszichológushoz kéne fordulnunk, de nem tudom, nem ártanék-e ezzel még többet.
Kérem, segítsen válaszával!
Köszönettel, aggódó anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Nem hinném, hogy egy gyermekpszichológusnál tett látogatás, ill. az ott történõ terápia ártana a kisfiúnak, sõt, inkább pont erre buzdítom. Elképzelhetõ, hogy valóban mélyen gyökerezik a probléma, mert 4,5 éves korra ez már nem igen szokott gondot okozni.
Feltétlenül azt tanácsolom, keressen fel gyermekpszichológust gondjukat illetõen, aki minden bizonnyal könnyebben rálel a kiváltó okokra, mint én így távolból.
A rövid sikeresség a lágyabb széklet esetében azért szöget ütött a fejemben. Nem elképzelhetõ esetleg, hogy azért ódzkodik a szilárdabb kaki esetében a WC-tõl, mert a mélyöblítéses (?) kagylóból visszaloccsan a popsijára a víz? Ez hígabb széklet esetében nem jellemzõ, szilárdnál viszont annál inkább, érdemes lenne ezt átgondolni.
Mindezek mellett azért nem árt, ha korábbi, hasonló témában adott válaszaim játékos megoldásaiból is ötletet merít, talán azok is segítségére lesznek.. Sok sikert kívánok!
