Kedves óvónő!
Kisfiam kiscsoportos, nyáron lesz négy éves. Szeret az oviba járni, de mostanában szinte minden reggel azt mondja, hogy fél, mert büntetésbe fog kerülni. Én mondtam neki, hogy ha nem csinál rosszat, biztosan nem fog büntetésbe kerülni. Ez nem győzte meg. Természetesen a büntetés itt nem testi fenyítést jelent, hanem azt, hogy a gyermeknek le kell ülnie egy kisszékre és ő ott addig "pihen" és "gondolkodik", nem játszhat a többiekkel. Időtartama pár perc.
Az óvónénink nyugdíj előtt áll és mostanában sokat van táppénzen. Ezalatt két fiatal óvónő helyettesítette őt. Kisfiam nagyon szereti mindkettőt, ők nem küldik büntetésbe a gyerekeket.Amikor hétfőn reggel Ádám meglátta, hogy újra az idősebb óvónő van ott, megállt a csoportszoba ajtaja előtt és sírva fakadt, nem akart bemenni. Azóta hajtogatja, hogy büntetésbe fog kerülni. Ma reggel beszéltem az óvónővel és elmondtam a problémánkat. Ő elmondta, hogy tegnap a kisfiam akarattal nekitolta a kockákból épített várnak a dömpert, amit másik gyermekek építettek. Ezután megkérdezte az óvónő, hogy helyesen cselekedett-e, mire Ádám mondta, hogy nem. Tehát szánt szándékkal történt minden. Ezért került büntetésbe, s persze rögtön sírva is fakadt.
Én tudom, hogy ilyet nem csinálhat, hisz otthon is megbeszéltem vele, hogy ő sem örülne, ha az általa épített várat valaki szétrombolná. De nagyon érzékeny gyerek, és azt vettem észre, hogy mindent jól akar megcsinálni, nehezen tűri a kudarcokat. Az óvodai büntetést is kudarcként éli meg szerintem, azért sír.
Mit tehetek? Hogyan javíthatnám a kudarctűrő képességét? Nem szeretném, ha ez miatt megutálná az ovit. Nem akarom felülbírálni az óvónő nevelési módszereit. Tudom, hogy ilyet nem csinálhat egy gyermek sem, de nem lenne Ön szerint valami más módszer, ami mindkét félnek jó lenne? Ami eléri nevelő hatását és a gyermek sem sérül. Mert szerintem ez a módszer Ádámnál nem nevelő hatású, csak félelmet kelt benne.
Válaszát várva maradok tisztelettel: K-né
Válasz:
Kedves Levélíró!
Esetükben azt kell, hogy mondjam, mindkét felet megértem valahol. Megértem az óvónőt is, hiszen védelmére kelt az ártatlan várépítő kisgyereknek. Az óvodapedagógiában a büntetésnek ez a formája arra szolgál, hogy a gyermek lehetőséget kapjon arra, hogy érzelmileg és értelmileg feldolgozza a tiltás jelentőségét. Mint írtam, érzelmileg is, hiszen át kell, hogy értékelje magában, milyen szomorúságot okozott tettével társának. Mivel a rombolás nem volt véletlen, ezért annak következményeit is viselnie kell.
Természetesen megértem érzékeny lelkű kisfiát is, valószínűleg nagyon megviselhette a leültetés, ám valószínűleg az is fájdalommal töltötte volna el, ha ő lett volna az a gyerek, akinek lerombolják az építményét.
A büntetésnek ezen formáját néha sajnos alkalmazni kell, remélhetőleg többet erre nem kerül sor. Éspedig éppen azért nem, mert kisfiában olyan mély nyomot hagyott a bünti, hogy legközelebb azon lesz, hogy ezt biztosan elkerülje.
