Levélírónk 2 éves kisfia gyakran erõnek-erejével próbálja környezete felé bizonyítani, hogy õ az úr a házban. Ennek megerõsítéseképpen gyakran odacsap, megtekeri orrát gyereknek, felnõttnek egyaránt...
Üdvözlöm!
Június 1-jén töltötte kisfiam a 2 életévét. Van egy 7,5 éves bátyja, aki a megtestesült türelem, csönd, együttmûködés. Dusán, az öccs, ez mind nem. Bárki jön hozzánk, vagy megyünk bárkihez, legyen az felnõtt vagy gyerek, bárkinek odacsap, megtekeri az orrát, és nem féltékenységbõl, vagy mert bármit meg szeretne szerezni. Meg tudom különböztetni a hisztit, ettõl az "alap" agressziótól. Nagyon értelmes, okos fiú, már 2 hónapja nincs pellus, csak amikor alszik, beszél folyamatosan mindent, mondókákat mond el, csak ez a hihetetlen agresszió nem tudom mit jelent nála. Egy sima tisztába tevés is rugdosással kezdõdik és végzõdik. Vagy, a fürdés vége, és hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy próbálom babusgatni, szeretgetni, ordítás és részérõl verekedés a vége. Tényleg, ordítani is sokat ordít. Szinte csak akkor van csönd, ha alszik vagy eszik. Hát, ebben kérem a segítségét, nem tudom lekezelni ezt a helyzetet, kérem adjon ötletet és iránymutatást, köszönöm elõre is!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Kisgyermekkorban bizony gyakori a felnõtt számára sokszor érthetetlen, megmagyarázhatatlan agresszió. Ez többféle dologból eredhet: negatív viselkedési minta a bölcsiben, a szülõk részérõl elkényeztetõ nevelés, ill. fitogtatja erejét a felnõttek felé... stb. A szülõi magatartás azonban mindig kellõen határozott, következetes kell, hogy legyen! Soha nem szabad megengedni, hogy akár gyerekek, akár felnõttek irányában agresszív legyen csemeténk. Az ilyen jellegû megnyilvánulásokat határozottan, egyértelmûen el kell utasítanunk. (Ez azonban természetesen soha nem jelenthet testi fenyítést!) A tiltásra valószínûleg újabb hisztivel reagáló gyermek "nagy jelenetérõl" ne vegyünk tudomást, így elõbb-utóbb rájön, hogy nem uralkodhat környezete felett.
Kívánom, hogy mielõbb és minél eredményesebben túljussanak a dackorszakon!