Levélírónk, 3 fiúgyermekes szülõként értetlenül áll más szülõk felháborodása elõtt, hogy vajon miért enged harcias, kemény stílusú játékokat ûzni fiainak?
Három fiam van, 6,4 és 2 évesek. Nagyon sokat játszanak együtt, fõleg szerepjátékokat, de nagyon sokszor "harcos", fiús dolgokat is. Ilyenkor elõkerülnek a játék kardok, pajzs stb. Nemrég volt nálunk egy óvodástársuk, s a mama amikor hazavitte felháborodott, hogy milyen durvák. Nekem ez nem tûnt fel, hiszen már hozzászoktam ahhoz, hogy nem csendes tevékenységet folytatnak egy sarokban...A vendég kisfiúnak sem testvére, sem unokatestvérei nem fiúk, a mamának bizonyára furcsa volt a harcias modor. Tényleg mások a fiúk, vagy keményebben fel kéne lépnem, ha beindul a csatazaj? Most hagyjam õket vagy sem? Eddig úgy gondoltam ez normális ( még ha nehéz is elviselni ), hiszen egymás testi épségét nem szokták veszélyeztetni..A környékünkön is mindenkinek lánya van, meg vannak botránkozva a fiús játékokon.
Állandóan feszélyezzem õket? Mi a helyes?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Jómagam sem értek egyet ezzel a fajta játék stílussal, amit, - meggyõzõdésem, - hogy nem lehet "biztonságosan", testi épséget nem fenyegetve játszani. Mivel sajnos épp elég agressziót látnak, hallanak a gyerekek még akár meséken, ártatlannak tûnõ TV-mûsorokon keresztül is, így nem szükséges, hogy harcias játékeszközök biztosításával teret adjunk ezek további kibontakozásához, netán fokozásához.
Ne értsen félre, nem szeretnék sem az Ön, sem más, Önhöz hasonló elveket valló szülõ feje felett pálcát törni, de észre kell, hogy vegyük és észre kell, hogy vetessük gyermekeinkkel, hogy a harci kellékeken, verekedõs játékokon túl más, ezerszer érdekesebb, hasznosabb játék vár felfedezésre. Biztos vagyok benne, hogy óriási kedvvel vennének részt egy buszos, egy postásos, boltos szerepjátékban is, és akkor még nem is említettem a "férfias" barkács-, ill. szerelõjátékokat a többi ezerféle csodás tevékenység mellett. Fedezzék fel ennek is a szépségét, így remélhetõleg, sikerül háttérbe szorítani a vadabb játékokat.
