... panaszolja egy 2,5 éves kislány édesanyja, akit gyermeke nap mint nap meglep valamilyen hajmeresztõ mutatvánnyal.
Tisztelt szakember!
A két és fél éves kislányomnál eddig mostanábaan két, számomra telljesen új és ismeretlen probléma ütötte fel a fejét.
Az elsõ: mániákus papírtépkedés. Bármit talál, rögtön szabkodni kerdi.
Próbáltam neki alternatív megoldást találni, odaadtam a reklámújságokat, vettem neki rajzlapot, de sajnos nem használt. A favoritja a könyvek.
Ezért a régi praktikákhoz folyamodtam: minnél feljebb pakoltam mindent.
Ebbõl jött a következõ probléma: felmászik.
Ha már három centi van valamin, amin megvetheti a lábát, rögtön nekiindul.
Ez a probléma ma hajnalban érte el a csúcspontját:
a kis hölgyet az ablakból szedtem ki, mert felmászott elõször a szennyestartóra, amiben a játékokat tartjuk, aztán át a radiátoron, és ki a nyitott ablakon a szúnyoghálót kilökve. Mindezt öt óra felé.
Megijedt és kiabált nekem.
Azt hittem a szívem megáll.
Ha meg becsukom az ablakot, nem tud aludni, úgy megizzad.
Ami a legjobban bosszant, hogy tudja, hogy rosszat csinál, hiszen ha rajtakapom, rögtön rávágja: anya, nem bünti, ne sarokba. Nálunk ugyanis, ha rosszalkodik, öt perces sarokbaállítás a jutalma, utána elmondom neki, hogy miért volt a bünti (szuperdada módszer).
De most már ez sem hatja meg.
Kérem segítsen!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Dermesztõ lehetett átélni ezeket a szituációkat szülõi szemmel, ám ez ebben a korban természetes, életkori sajátosságból ered. Kisgyermekkorban a csemete a gyakorlójáték szintjén mindent kipróbál, és egy-egy jól sikerült mozdulatot újra és újra megismétel. Ez az ún. funkcióöröm, melynek lényege, hogy a tevékenység-okozta sikerélményt újra és újra át akarja élni. Tépkedi a zörgõs újságpapírt, ami nem csak izgalmas zizegõ hangot ad, de ízekre is lehet szedni azt. Sikerélményt jelent számára, hogy mindezt eredményesen tudja kivitelezni, hát újra és újra megpróbálja. Egyszóval: gyakorolja, ezért is hívják gyakorlójátéknak. A gond ott kezdõdik, mikor súlyosan veszélyes helyzetekbe sodorja magát ezáltal. A játszótéri mászóka mintájára mindenre felmászik, olykor magára ránt ezt-azt. A szülõnek viszont minden veszélyhelyzetre fel kell készülnie és minden lehetséges módon megakadályozni azt. Elsõ és legsürgõsebb teendõ egy rácsot szereltetni az ablakra, (mi is ezt tettük anno, már kislányunk születése elõtt), hiszen jön a nyár, a nyitott ablak szezonja. Ezen kívül vegyen sorra minden olyan balesetforrás, ami gondot jelenthet(ne). Pl. asztalok sarka, lehúzható asztalterítõ, stb. Az óvintézkedéssel párhuzamosan természetesen szükség van a szóbeli megerõsítésre, adott esetben tiltásra is, amelyek nyomán egyre jobban alakul a gyermek önkontrollja.
Próbáljon kislánya sarkában járni, amíg csak szükséges, remélhetõleg hamar túl lesz majd ezen a hajmeresztõ korszakon. :)
