Ildikó elsõ osztályos kisfia a jelek szerint szerint nem akar nyitni osztálytársai felé, meglehetõsen elutasító, zárkózott velük szemben.
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam most kezdte az iskolát, okos értelmes gyerek. Az óvodába látszólag beilleszkedett, de ez (késõbb kiderült)csak a szocializáció bizonyos területeire volt érvényes. Konkétan arra gondolok, hogy nincs barátja, nem is közeledik barátkozóan a gyerekek felé. Õ általában egyedül játszik (iskolásként is)és néha sajnálkozik azon, hogy nem keresi a társaságát a többi gyerek. Jól megérteti magát a felnõttekkel és az idõsebb gyerekekkel. A hasonló korúakkal és a kisebbekkel nem szeret foglalkozni, sokszor lekezelõen bánik velük, sokszor észre sem veszi ha köszönnek neki, vagy nem reagál kérdésükre. Próbáltam beszélni vele errõl a dologról, de õ folyton azt mondogatja,hogy õ neki jó így, õ csak magában szeret lenni. Itthon felszabadult, nyüzsgõ gyerek, de jelleméhez hozzátartozik az is, hogy öntörvényû, parancsolgató, okoskodó.
Félek,hogy az iskolában is "magára marad". Mit tehetnék érte, hogy elfogadja társait, barátkozzon?
Tisztelettel:Takácsné Ildikó
Válasz:
Kedves Ildikó!
Érdemes lenne beszélni a kisfiú osztályfõnökével, õ hogyan látja gyermeke osztályon belüli helyzetét, társas kapcsolatait. Elképzlehetõ, hogy a gyermek minden látszat ellenére kezdi kialakítani a közösségen belüli helyét, kezd nyitni a többiek felé, ám ezt nem tolmácsolja Ön vagy mások felé. Az osztályfõnök sokkal átfogóbb képet tud adni Önnek a valós helyzetrõl. Ha õ is egyértelmûen úgy látja, hogy kisfia magányos, és ez a helyzet hónapok múlva sem változik, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma megoldásában.
