Legalábbis Nárcó kisebbik ikergyermeke szerint. Hogyan lehet megfékezni a gyermeki önzést?
Kedves Óvónõ!
Kérem segítsen megoldani a problémánkat a párommal. Van 2 iker kislányunk 2 évesek és 4 hónaposak. Nagyon értelmes, okos gyerekek, akik a bölcsõdés nénik szerint hónapokkal túlszárnyalják a korabeli társaikat értelmi képességekben. Édesek, tündériek, mindenki szereti õket, és õk is egymást. Hiszti nem nagyon van nálunk, mert az Ön által emlegetett jó tanácsot, hogy hagyjuk figyelmen kívül ezeket a megnyilvánulásokat, már az elejétõl fogva alkalmazzuk, így 1-2 komolyabb mûsoron kívül elég hamar rájöttek, hogy nem nagyon mûködik a dolog. A problémám az, hogy a nap 20 %-ban viszont viszont a fellépnek a következõ problémák:
A kisebb babám nagyon akaratos, velünk biztosan hisztis lenne, ha hagynánk. A nõvérével viszont mindent eljátszik. Állandó téma, hogy játékokon veszekednek, illetve veszekedik a kicsi. Napjában többször elõfordul, hogy kérdezgeti, hogy "ugye ez az enyém?"
Pedig az elejétõl külön kiságyuk volt, külön játékokkal. Elmesélek egy példát, az lesz a legegyszerûbb: Most a 25 darabos kirakónál járunk, amit a kicsike kb 10 perc alatt kirak ha új, és kb 3 perc ha már látta, még vezetõ rajz sem kell alá. Amíg kirakja, addig a nõvére szépen kivárja, majd õ is zsretene vele játszani. Megbeszéljük, hogy akkor a nagyobb is játszon vele egy kicsit, persze nem tudja olyan gyorsan kirakni, ami nem is baj, kellene neki egy kis idõ. Erre a kicsi elkezd kiabálni, hogy nem úgy kell, nem oda való, megmutatja, türelmetlen, majd megpróbálja elvenni tõle. Mindenrõl azt szeretné, hogy övé legyen, türelmetlen, követelõzõ. A nagyobb persze megelégeli, és ebbõl az lesz, hogy a bölcsiben tanult módszereket alkalmazzák, csipkedik, verik, harapják, rúgják egymást. A vége az lesz, hogy a kicsi a játékok nagy részében üvölt még ha 10 darab is van belõle, akkor az összes kell neki.
Ma megpróbáltam azt, hogy egy játékot beszéljünk meg, sorsoltunk, hogy ki kezd, majd 5 percet kaptak, megállapodtunk, betartottuk. 15 perc múlva másik játékon balhé, abban is megegyeztünk, majd újabb balhé. Szívesen egyezkednék, de egész nap egyszerûen nem megy, más dolgunk is lenne. Vannak olyan dolgok, amiket viszont szívesen visznek egymásnak, most pl. a kicsi locsolót kereset, kettõt adtam neki, tudta, hogy a másikat a nõvérének viszi. Sokszor megbeszéljük, hyog melyik kié. Mivel ismerik a kezdõbetûiket, ezért azokat beleírjuk a cipõbe, játékba, könyvbe, vagy ami adódik. Sokszor megegyezünk, elbeszélgetünk. Néha annyira felspanolja magát a kicsi, hogy csak az használ, hogy ülünk elõtte és mondogatjuk neki egyfolytában, hogy ez nem vezet semmire, nem értjük így, hogy mit szeretne. Ez elég sokszor bejön.
Eléggé tanácstalan vagyok az ügyben, kérem ha van esetleg valami meglátása, akkor adjon tanácsot, hogy mit tehetnénk még.
Segítségét elõre is megköszönve: Nárcó
Válasz:
Kedves Nárcó!
A leírtak alapján úgy vélem, nagyon értelmes, jól fejlett kislányokkal büszkélkedhet, úgyhogy a hugi is biztosan megérti majd a megszabott korlátokat. Ön jó érzékkel átlátta, hogy demokratikus elveket szem elõtt tartva kell megközelíteni a problémát. Ez valóban így van, ezért a játék elõtti kiszámoló nagyon jó megoldás arra, hogy ki kezdjen. A gondok azonban ez után jönnek. Kisebbik lánya képtelen elfogadni, hogy nõvérkéje is játszani szeretne ezzel vagy azzal a játékkal, és bizony elõfordul, hogy önzõ módon csak magának akar mindent. Tanácsolom, hogy ezt ne engedje! Már kisgyermekkorban meg kell értetni és el kell fogadtatni bizonyos viselkedési szabályokat a csemetékkel, így pl. azt, hogy soha nem veszünk ki játékot a másik kezébõl. Ha ilyen konfliktus helyzetre kerül sor, egyértelmûen fogalmazza meg a kislánynak: ezt nem szabad! Amíg a nõvérke játszik ezzel vagy azzal az eszközzel, addig motiválja a kicsit más tevékenység irányába. Ha elutasítja azokat, és továbbra is kitart amellett, hogy elvenné nõvére játékát, ismét erõsítse meg benne következetesen és határozottan, hogy ezt nem engedi. Ugyanakkor ne mulassza el nagy dicsérettel jutalmazni azokat az alkalmakat, amikor egyik vagy másik gyermek jószívûen, önzetlenül viszonyul a másikhoz. Ezek szintén megerõsíthetik a pozitív viselkedési mintákat.
