Ezt fájlalja Levélírónk, akinek gyermekét mindig megtalálják a játszótéren, játszóházban unatkozó, erejüket fitogtató társai.
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2 éves, és gyakran szembesülök azzal a problémával, hogy a kislányomat bántják. Gyakran járunk játszótérre, és hetente 1 alkalommal játszóházba (állandó a csoportösszetétel). A kislányom már egészen pici korától megtanulta, hogy ne vegyen el másoktól játékot, és ne bántson másokat. Azonban sajnos, azzal találkozom, hogy elég kevés szülõ szól rá a gyerekére, ha így viselkedik. Legtöbbször a szülõk csak beszélgetnek egymással, a kicsik pedig csináljanak, amit akarnak. Én anyatigrisként persze sokszor a szülõ helyett is közbeavatkoztam, és nem engedtem, hogy elvegyék az én lányomtól a játékot, vagy ha bántották, akkor a másikat „megdorgáltam”. De mintha ez még inkább a kislányom felé fordítaná más gyerekek figyelmét. Ahogy figyeltem a gyerekeket, azt vettem észre, hogy szinte mindig az én lányom a célpont, és mindig tõle veszik el a játékot, aki persze hangosan sír, vagy próbálja védeni a játékát sírva, de nem tartja túl erõsen, és hoppon marad, vagy õt lökdösik, rácsapnak. Tanácstalan vagyok, hogyan elõzhetném meg, hogy késõbb ne õ legyen az, akire a többiek az érzékenysége miatt rászállnak. Sajnos én pont ilyen voltam kisgyereknek, és szeretném, ha ezektõl megkímélhetném a lányom. Bevallom õszintén, már próbálkoztam azzal is, hogy kölcsönkenyér visszajár alapon, tegye ugyanazt (csapjon vissza), de tudom, hogy ez nem helyes, és ráadásul a helyzet sem változott. A szülõkkel sincs értelme beszélnem, mert egyrészt van, aki másképp gondolkodik (pl. hogy a gyerekek rendezzék le egymás között a vitáikat) másrészt nem célom, hogy minden szülõt, akivel a kislányomnak konfliktusa van, én világosítsak fel. Félek, hogy óvodai közösségekben nagy bajok lesznek, attól tartok, hogy a „mondd el az óvónéniek” sem biztos, hogy beválik, mert egy ismerõsöm ezt tanácsolta a lányának, majd az óvónéni reakciója segítség helyett röviden ennyi volt: Ne árulkodj! Remélem tud tanácsot adni!
Köszönöm!
Válasz:
Kedves Anyuka!
Sajnos gyakran megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor sok anyuka csupán saját szórakoztatására jár a játszótérre, azaz, hogy jól kibeszélgethesse magát ahelyett, hogy gyermekével játszana, foglalkozna. Megértem és egyetértek aggodalmával, és a kérdésére a válasz sajnos nem könnyû. Sok gyereknél megtapasztalható, hogy miután észreveszi, hogy egyik vagy másik gyerek védtelenebb a többieknél, kihasználja a lehetõséget, hogy erõfölényét végre õ is megmutathassa valakinek. Meggyõzõdésem, ha Önhöz hasonlóan minden szülõ lelkiismeretesen, folyamatosan foglalkozna gyermekével, játékosan lekötné figyelmét, tizedennyi konfliktus sem lenne. Ám, - mint azt Ön is megfogalmazta, - a szülõket átnevelni nem lehet. Akkor hát mi a teendõ? Írta, hogy a pedagógusnak való " árulkodást" sokan nem fogadják el, ám én azt mondom: nem indokolt ez a fajta nevelõi hozzáállás. "Oldd meg magad! Intézzétek el egymás között!" Nem fogadom el az ilyesfajta megközelítést, mert a gyerek a felnõtt mintáján és hozzáállásán keresztül kell, hogy megtanulja és magáévá tegye az erkölcsi-etikai szabályokat. Ha a felnõtt csak lerázza a gyerekeket ahelyett, hogy odafigyelne és segítséget, útmutatást adna nekik, ugyan honnan tanulhatnák meg a viselkedés szabályait?
Fentiek értelmében az óvodával kapcsolatban azt javaslom, nyugodtan bátorítsa arra gyermekét, hogy megoldhatatlannak tûnõ gyermeki konfliktusaival forduljon az óvónõkhöz. Ha õk ezt netán elutasítják, mondja el nekik is a fenti érveket.