Levélírónk aggódva figyeli 4,5 éves kisfia új szokását: a vállrángatást. Megjárták már a neurológust és a gyermekpszichológus segítsége is felmerült. Vajon mi állhat a háttérben?
Kedves Óvónõ!
Kisfiam négyéves múlt decemberben, most kisközépsõs az óvodában. Szeret oda járni, vannak barátai. Egy hónappal ezelõtt, amikor két hét betegség után ismét oviba ment, azt tapasztaltuk, hogy rángatja a vállait. Elõször azt hittük, nem jól áll rajta a ruha, igazgatja. De nem. Azóta is csinálja, hol gyakrabban, hol ritkábban. Voltunk vele a háziorvosnál, aki azt mondta, rossz szokás, ne hívjuk fel rá a figyelmét (nem szólunk rá), ne vegyük észre. Látta egy gyermek-neurológus is, aki szerint ez egy tic. Ha elõjön, akkor próbáljuk elterelni róla a figyelmét, próbáljunk más tevékenységre, más témára váltani. Ha néhány hét alatt nem múlik, vagy erõsödik, akkor keressünk fel egy gyermek-pszichológust is. Próbáljuk követni a tanácsát, de ez nem mindig lehetséges. Ezzel nagyjából egyidõben beköszöntött nála is a csúnya beszéd és a verekedés. Az oviban nincs rá panasz, de itthon néha nagyon csúnyán viselkedik. Egyébként már kicsi korától kezdve nagyon érzékeny lelkû. Én arra gondolok, hogy nem tudja feldolgozni, hogy az ovis társai csúnyán beszélnek vele, esetleg bántják is. Itthon pedig ezeket a dolgokat tiltjuk neki. Nem tudja magában ezt helyre tenni és ebbõl adódik a feszültség, ami miatt húzogatja a vállait, karjait. Ön szerint mivel segíthetünk neki abban, hogy a feszültségét feloldjuk és elmúljon ez a tic? Vagy már feltétlenül pszichológushoz kell fordulnunk?
Köszönettel: Egy Középsõs Anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Érdemes követni az orvosi utasításokat, hiszen õ látja igazán szakértõi szemmel a problémát. Valóban elképzelhetõ, hogy szükség esetén érdemes gyermekpszichológus segítségét is kérni az ügyben, aki a vállrángatás hátterében álló esetleges lelki problémákat a legtökéletesebben fel tudja térképezni.
Mielõtt azonban ezt megtenné, javaslom, járjon utána, nem egy másik ovis társ szokásait kezdte-e utánozni kisfia? Én ezt nagyon is valószínûnek tartom, de persze gondosan utána kell járni a kérdésnek.
