Jómagam is óvodapedagógusként dolgozom, ezért sokat gondolkodtam rajta, vajon beleillik-e problémám a többi szülõk által irt levél közé. Azért én mégis irok. Fiatal pályakezdõ óvónõ vagyok, s nemrét összetûzésbe kerültem egyik idõsebb kolleganõmmel.
Óvodásaimmal gyakran játszottunk bújócskást a csoportban, aminek lényege az volt, hogy az elõlem elbújt gyerekekre mintegy véletlenszerûen rátaláltam és játékos meglepettséggel "vettem õket észre". Ez a kis csintalanság sokszor oldotta fel a légkört, jó hangulatot teremtve közösségünkben.
Egy napon épp a terembe tartottam, amikor észrevettem, hogy egyik kolleganõm engem megelõzve lépett a terembe, s leteremtette a "bújkálós" gyerekeket.
Végül engem is felelõsségre vont a gyerekek elõtt, hogy miért engedek meg nekik ilyen játékot. Azóta feszült közöttünk a levegõ...
Válasz:
Problémáját megértem, megszégyenitve érzi magát kkolléganõje miatt.
Tanácsom a következõ üljön le az érintett óvónõvel és egyenrangú félként, de mégis kedvesen beszélgessen el vele.
Mondja el, mennyire zavarja, ha a gyerekek elõtt zajlanak a "szakmai eszmecserék", s legközelebb problémáját négyszemközt közölje.
Próbálja vele megértetni azt is, hogy ez a játékos bújócska - kellõ odafigyelés mellett persze - nem okozhat bajt, csupán jó hangulatot teremt a gyerekek körében.
