6 éves óvodás gyermekemet gyakran érik olyan megrovások az óvonõje részérõl, hogy a társasjátékoknál nem tud vesziteni, ha mégis "rosszul áll a szénája" a játékban, csapod, kiabál és felboritja az asztalt.
Állitólag a társai is emiatt nem tudnak és nem is akarnak vele játszani. Én csak azt látom, hogy gyermekem szomorú és magányos az óvodai csoporton belül.
Válasz:
6 éves korra a gyermekeknél már ki kell, hogy alakuljon egyfajta kudarctûrõ képesség, hiszen az iskolában sem minden fenékig tejfel.
Tudatosítani kell benne, hogy az ember nem lehet mindig mindenben gyõztes, veszíteni is tudni kell.
Mielõtt leülnek társasjátékozni, beszéljék meg, hogy csak akkor kezdenek bele a játékba, ha senki nem fog hisztizni, ha veszít. Ez általában hatni szokott. Ha az ígéret ellenére mégis dühkitörést produkál a gyermek, következetesen tartsa magát ígéretéhez.
Ha a gyermek veszít és hõsiesen kiállja a megpróbáltatást, gratuláljon neki és nagyon dícsérje meg! Legközelebb ismét be fogja bizonyítani, hogy Õ már mennyire okos, nagy gyerek, aki veszíteni is tud.
