Szeretném megkérdezni, mi a teendõ egy majdnem három éves, okos, aranyos kisfiúval, aki evés után/helyett sokszor ledobálja a tányért, ételt, megállás nélkül kolompol és kiabál evés közben,hiába kérem szépen, csúnyán. Mindent õ akar megdirigálni, nem akar vetkõzni, öltözni, elindulni otthonról, gyakran aludni menni se. Sokat hisztizik, fõleg a boltokban nem lehet vele birni. Minden kellene neki. Én sokszor már szégyellem magam, mindenki minket néz. Mivel mozgássérült vagyok, csak úgy tudunk vásárolni, ha együtt megyünk, különben megoldanám nélküle. Még mûanyag cumisüvegbõl iszik, melyet minden ivás után földhöz vág. Emiatt nem merek poharat adni a kezébe, mert ahányszor megpróbáltam, a földre boritotta a tartalmát. Éjjel is iszik, gyakran többször is fel kell kelni hozzá, reggelre csupa pisi. Próbáltam sima vizet adni éjszakára, azt nemigen szereti, hátha leszokna. De nem, zokog, tombol, dührohamot kap, ha nem az történik, amit õ akar. Akaratos természet, mindig is ilyen volt, nem mostanság változott meg, már csecsemõnek problémás volt. Gyermekgyógyász fõorvos akkor azt javasolta, hogy adjuk bölcsibe, egy évesen ment is. Ott sokáig õ volt a mintagyerek - igaz, a legkisebb is. Sokat foglalkozunk vele, mostanában kezelhetõbb is, igyekszem mesével, versekkel, "tanulással", beszélgetéssel lekötni õt, de ha öt percre magára hagyom és valami nem sikerül, pl. két kocka nem megy egymásba, üvölt és mindent földhözvág. Sokszor kértem, szépen szóljon, ha valami nem sikerül, akkor én jövök és segitek. De ezek a türelmetlen, sokszor agressziv reakciók mindig újra ismétlõdnek. Úgy tûnik, képtelen elviselni, ha nem sikerül valami, pedig mindig kapacitálom : nem baj, próbáljuk újra, türelmesen, akkor majd sikerülni fog. Ugyanakkor egész kitûnõ szellemi képességekkel rendelkezik, öt perc alatt mindent megért, felfog, megmagyaráz. Kérem, ha van valami átfogó tanácsa a számomra, válaszoljon. Köszönettel: Monika
Válasz:
Kedves Mónika!
A gyermekkori dacosság sajnos nem ritka jelenség, ennek kezelése mindenképpen megkövetel a felnõttõl egyfajta határozottságot, következetességet. Az Ön által említett kitörések alkalmával ennek szellemében kell kezelni a negatív megnyilvánulásokat. Amikor a fiúcska erõszakkal, akaratosan próbálja szüleire erõltetni akaratát, ennek semmiképpen nem szabad teret adni. Amikor a kritikus szituációk elõre sejthetõk, ennek alternatíváiról elõre beszélni kell a gyermekkel. Pl: vásárlás elõtt mondja el, hogy ha engedi anyát szépen vásárolni, akkor a végén választhat magának egy (!) jutalom-csokit. Viszont, ha folyamatosan nyüstöli, hogy ezt vagy azt kér, semmit nem fog neki venni. Nagyon-nagyon fontos, hogy ezt mindig tartsa be, akkor is, ha a kisfiú hangos sírással, toporzékolással igyekszik „meggyõzni” Önt. A harmadik, negyedik, sokadik alkalommal rá fog jönni, hogy jobban jár, ha betartja az Ön kéréseit Eleinte nehéz lesz és fõként kellemetlen a gyermek nyilvános elõadása, de kitartás, következetességének nagyon hamar be fog érni a gyümölcse.
A játék során történõ türelmetlenséget a következõ módon lehet kezelni: fontos, hogy gyermeke mindig életkorának és képességeinek megfelelõ feladatot kapjon, hiszen a túl nehéz feladatok elveszik a kedvét a további próbálkozásoktól és érthetõ ellenkezést váltanak ki belõle.
Játék elõtt beszéljék meg, hogy anya szívesen segít majd, de csak akkor, ha nem kiabál, hisztizik, hanem szépen kéri. A „varázsszó”: Légyszíves. Ennek betartásához ragaszkodjon, és ha gyermeke elfelejtkezik errõl, emlékeztesse rá. Csak a tisztességes kérésre reagáljon. Fontos, hogy a gyermek megtanulja, hogy nem csak a szülõknek kell szépen kérniük, hanem neki is illik ezt ugyanilyen módon lereagálnia.
Az étkezés közben tapasztalható rossz szokásokat is kellõ határozottsággal kell kezelni. Elõre közölje a kisfiúval, ha ledobja a cumisüveget, tányért, nem fogja visszaadni és nem lesz mibõl inni, enni. Amint a gyermek észreveszi, hogy rendetlenkedésének valóban komoly következményei vannak, elõbb-utóbb le fog szokni ezekrõl.
