Nem vagyok benne biztos, hogy így látatlanban segíteni tud, de leírom gondjaimat, hátha mégis jó tanáccsal tud szolgálni. Kisfiam tavaly júniusban töltötte a 3 évet, szeptembertõl óvodába jár. Az óvodát úgy kezdtük meg, hogy még bekakilt a gyerek, szerencsére sem az óvoda, sem az óvónõk nem csináltak ebbõl gondot. Ahogyan egyre több gyerek szokott be a csoportba, kisfiamba nõtt a feszültség, és amikor rászóltunk, önmagát ütötte. Ez a két dolog késztetett arra, hogy felkeressem a nevelési tanácsadót.Ott igen készségesek voltak, meghallgattak, tanácsokat adtak, a gyerek már másnaptól wc-be kakilt, és az önmaga ütögetése is hamarosan megszûnt. 2-szer megnézte a pszichológus a gyereket is, most februárban kellett ismét vinni. Én jeleztem a hölgynek, hogy nem vagyok a gyerek fejlõdésével megelégedve, úgy kommunikációban, mint a szocializációjában sem. Ugyan ezen a véleményen vannak az óvónõk is, szerintük is fejleszteni kell. Így csinált vele egy tesztet, ami alapján a 3 éves szi!
ntet éppen csak hozza, bõ 8 hónapos lemaradása van. Azt mondta, el kell mennünk gyermekpszichiáterhez, hogy kizárjanak egy fejlõdési rendellenességet, nevezetesen az autizmust. Nem gondolom, hogy a gyermek autista lenne, a pszichológus szerint is vannak autisztikus tünetei, ami még semmit nem jelent. Remélem a pszichiáter is ebben fog bennünket megerõsíteni. Igazából az rémísztett meg, hogy a pszichológus azt szeretné, hogy gyógypedagógus foglalkozzon a gyermekkel, hetente legalább kétszer, de ha kell, akár háromszor is.Én tudtam, hogy fejleszteni kell, nem is csinálok abból ügyet, hogy foglalkozzanak a gyerekemmel, hiszen mindannyiunk érdekét ez szolgálja. Inkább az sokkolt, hogy nem logopédus, vagy fejlesztõ pedagógus, hanem gyógypedagógus kell hozzá. Persze, a teszt alapján is az értelmi fejlõdése van elmaradva, de nehéz feldolgoznom a gyógypedagógus bevonását. Igazából kérdésem nem is nagyon lenne, hanem csak a véleményére lennék kíváncsi, már amennyit le lehet szûrni és következtetni az én leírásomból. És talán egy kis megnyugtatásra is
vágyom, hogy helyesen cselekszem, és a gyermekem még behozhatja a lemaradását. Bár ezt majd az idõ fogja meghozni!
Köszönöm türelmét és válaszát:
Hajnalka
Válasz:
Kedves Hajnalka!
Sajnos sok szülõben alaptalanul negatív érzéseket kelt a gyógypedagógus bevonása a fejlesztõmunkába. Ne törõdjön ezekkel a megalapozatlan elõítéletekkel, gondoljon inkább arra, hogy Ön a szükséges szakemberek bevonásával minden segítséget megad kisfia eredményes fejlõdéséhez.
Mint látható, a fiúcska készségesen együttmûködõ a fejlesztõmunkában, amelynek az eredménye is egyre kézzelfoghatóbb. Csak így tovább, a napról-napra látványosabb eredmények pedig bizonyára Önt is meggyõzik majd arról, hogy megfelelõ szakemberek segítségével a legjobb úton haladnak elõre.
