Ismét én vagyok, Kata. Sajnos van egy nagy-nagy akadály elõttünk, és ez pedig nem más, mint az óvoda vezetõje. Azóta többször is beszéltünk vele, az anyuka hajlik arra, hogy elfogadja a véleményünket (mi is gyógypedagógust ajánlottunk) a vezetõ nem is titkolva a dolgot azt mondta, mindenképp várjuk meg a szakvélemyényt, és utána legalább fél évig még "birjuk" ki a fejkvóta miatt. Õ folyamatosan arra hivatkozik, hogy az egyéni bánásmódot tanitották a fõiskolán, ezzel nincs is semmi gond, az ugymond normál gyerekeknél. De sajnos egyre magasabb a létszám, és 25 mellé nem fér be egy ilyen kisgyerek. Igy is elég nehezen jut idõ mindegyikre, pedig tudom, nagyon kell. Igaz, még csak 3 hete járnak oviba, de nem árt elõre is gondolkodnunk. Én sajnálom az anyukát is, gyereket is (ebben a családban van egy autisztikus gyerek is) de sajnálattal nem megyünk elõbbre.
Sajnos játszani nagyon nehezen lehet vele, csak a guruló kerék érdekli, még olyan szinten sem érdeklõdik a többi játék iránt, hogy nézze, ahogy én legozok, én kirakózok stb. A többinek ilyen gondja nincs, koruknak megfelelõen fejlettek, nem jelent problémát nekik már egyik szokás se. Sajnos ez a kisfiú teljesen egyemberes, mig a többi már egyedül használja a mosdót (persze a háttérben azért ott vagyunk) õ még a WC fogalmával sincs teljesen tisztában, sajnos belenyúkál, csurom viz lesz, szóval egy embert igényel. Mig a többi helyes fogással tarja a kanalat, õt etetni kell, mert különben játszik az étellel, és a beszélgetés vele egyszerûen lehetetlen, nem érti meg csak akkor, ha elvesszük a tányért, de ha visszakapja, azonnal ujra kezdi. Neki egy sokkal kisebb létszám lenne ideális, ahol van ember, aki vele foglalkozzon. Sajnos nálunk a dadus nénik nem egy csoportban vannak egész nap, nem megoldható.
Azért igyekszünk segiteni, probálunk kapcsolatot felvenni a gyerekkel, talán lesz valami, de biztos, hogy nem az igazi.
Köszönöm válaszát.
Kata
Válasz:
Kedves Kata!
Ebben az esetben valóban nehéz A-t vagy B-t mondani, hiszen a vezetõvel ellenkezni, ellenszegülni az akaratának meglehetõsen kockázatos dolog. Neked teljesen igazad van, a gyógypedagógiai fejlesztés mellett az említett kisgyermeknek egyéni, kiemelt foglalkozásra is szüksége lenne, mely értelemszerûen csak egy kis létszámú csoportban lenne megoldható. Esetetekben, azt hiszem, jelenleg nincs más alternatíva, mint lehetõségetekhez és erõtökhöz mérten igyekeztek a lehetõ legtöbbet tenni a kisfiúért, miközben persze a többi gyermekrõl sem feledkeztek meg. Nem könnyû feladat, kívánok hozzá sok türelmet és kitartást, valamint remélem, a vezetõ elõbb-utóbb kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a helyzet hathatós megoldást kíván.
