Kisfiam 5 éves lesz novemberben. A gondom az, hogy borzasztóan követelőző. Számomra már követhetelen pl. az ajándék-lista, amit szülinapjára "készít".Persze, értem én, hogy a csalódottságát, mikor nem kaphat meg valamit, valahogy ellensúlyoznia kell. Csak annyira beleéli magát, hogy szerintem, így a szülinapja lesz óriási csalódás, mert azokat az igényeket, amiket ő támaszt képtelenség kielégíteni.
A nagyobbik baj az, hogy bármilyen gyerekprogramra visszük, soha nem az esemény a fontos, hanem az, hogy mit fog ott kapni. Mehetünk bárhova: cirkusz, színház, tűzijáték, gyereknapi program...stb, mindenhol vannak árusok, ahol ő valamit szeretne. Persze, nem kapja meg minden egyes alkalommal, és akkor jön a hiszti. Napokig nem is tud másról beszélni, csak arról a tárgyról, amit nem kapott meg.
Most legutoljára cirkuszban voltunk, amit eleve úgy indított, hogy: "De jó, ott van vattacukor..." Megbeszéltük, hogy a cirkuszba nem azért megyünk, hogy együnk, nem ajándékért megyünk, hanem a műsorért. A szünetig nem is volt probléma, tetszett neki, élvezte, aztán a szünetben látott valami játékot, amit ott árultak, ráadásul az egyik ismerős kisgyerek is kapott. Onnantól nem látott, nem hallott, nem érdekelte a műsor második része, egész végig azért rágta a fülem, hogy mikor veszek neki olyan játékot. Hazajöttünk, itthon sem az volt az első, hogy elmesélje, hogy "jaj, de jó volt, mert láttam elefántot, lovat táncolni..." vagy bármi, hanem kicsapta a hisztit,amiért nem kapott játékot.
Nagyon elkeserít ez a viselkedése, mert azért próbálom minél több helyre elvinni, hogy élményeket gyűjtsön, lásson sok mindent, de ezt abszolút nem értékeli. Vagy legalábbis látszólag nem. Tudom, hogy nehéz lehet elfogadni, hogy miért nem akarok neki valamit megvenni, ha 10-ből 8 gyereknek van, de miért nem elég élmény az neki, hogy elmehetünk együtt színházba, megnézzük a tűzijátékot...stb.
Ha látogatóba megyünk hasonló korú gyerekekehez, ott is hiszti van, mert csak úgy hajlandó hazajönni, ha valamilyen játékot kölcsön kérhet.
Van egy kisebb testvére is, az ő irányába úgy működik ez a dolog, hogy ő bármit "kölcsön" vehet a kicsitől, de ő maximum annyira adja oda, hogy a kezébe rakja, és már veszi is el tőle, hogy "Már megnézte." Ha valamiből kettőt veszünk, mindig ők választják ki, de kisfiam bármikor úgy gondolja, simán kicseréli a testvére játékával. De visszafele már nem működik ez a dolog.
Nem tudom, mit tanácsol: ne kapjon most jó darabig semmit, és ne menjünk sehova? Csak az a baj, ha neki nem veszek semmit, a kistestvérének veszek (nem nagy dolgokra gondolok), akkor csak féltékenységet szítok köztük. A picit nem akarom büntetni, hogy akkor ő sem kap semmit, hogy egyformán ne kapjanak. Képtelen vagyok lépést tartani az igényeivel, és - őszintén szólva - nem is akarok. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: P. Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Véleményével egyetértek, valóban nem szabad a gyermeket elkapatni, mert az igények állandó kielégítése újabb és újabb (valamint egyre bővebb) kívánságlistát indukál. Fontos megtanulniuk a csemetéknek, hogy nem kaphatnak meg mindig mindent akaratuk szerint, hiszen a későbbi élet sem így működik. Javaslatom a következő: fenti szabályt próbálja játékosan, valamint mesébe ágyazva megértetni és elfogadtatni a gyermekkel. Találjon ki minden nap újabb és újabb történetet az irigy kisfiúról, aki mindent csak magának akart, ám egyszer csak megbüntette a Játék-tündér. Az összes eddigi ajándékát elvarázsolta, és mindent egyenként kellett „vissza-érdemelnie”. Pl: A pöttyös labdát azért kapta vissza, mert jószívűen megosztozott testvérével a csokin. A villogó lámpájú autót azzal érdemelte ki, hogy megengedte, hogy testvére válasszon először két játék közül. Ugyanígy bábozással is lehet formálni kisfia jellemét, aki a bábok vitatkozásánál tegyen igazságot. Hasznos lehet még egy jóság-napló vezetése is, melybe minden „nemes cselekedet” után újabb napocskát vagy egyéb figurát nyomdázhatnak. (A rosszaságot ne honorálja feketeponttal, ill. más negatív jellel!) Azért is járjon napocska, ha gyermeke tartja magát a cirkuszlátogatás előtt megbeszéltekhez. Pl: „Ha okos leszel, a cirkusz végén kaphatsz egy (!) valamilyen kis játékot, ami nem kerül többe X forintnál.” Amennyiben a fiúcska tartja magát a megállapodáshoz, kapjon érte jutalom-napocskát. Ha a megbeszéltek ellenére is hisztizni, követelőzni kezd, ne kapjon semmit! (Sem ajándékot, sem jutalom-nyomdázást.) Fontos, hogy minden kijelentésünknek és ígéretünknek legyen súlya, a megígértekhez következetesen tartsuk magunkat.
Fentiek segítségével gyermekénél hamarosan csökkenni fog a határtalan birtoklási vágy, sőt, reményeim szerint testvérével szemben is önzetlenebb lesz nemsokára.