Kisfiam egy magánóviba jár ahol az angol nyelv tanítása az elsődleges szempont, ezért is írattuk be, csakhogy míg tavaly a gyermekem alíg szólalt meg,- idén csoportot váltott- (3 éves lett)és ennek következtében egyre nyíltabbá, rosszcsontabbá vált. Aminek egyrészről nagyon örültem, mert aggódtam, hogy bezárkózik és akár a beszédfejlődésében is akadhatnak emiatt gondok. De jelenleg más próblémák is felmerültek, mégpedig az(és talán ez aggaszt leginkább), hogy az óvónénik arra panaszkodnak és jómagam is észrevettem, hogy rosszcsontabbnál rosszcsontabb néha napján, előfordul,hogy a bántja társait, ok nélkül meglöki, megüti akár enyhén meg is sebesíti őket. Ugyan az óvónénik mindig megbeszélik vele az adott pillanatban az esetet, de mintha elmenne a füle mellett.Egy igen mozgékony, figyelmes és okos kisfiú, s mindezt az óvónénik is alátámasztották aki amúgy nagyon szeretik, és ígyekeznek egyik szemüket mindig rajta tartani, hogy megelőzzék a bajt, vagy az éppen kialakuló konfliktusokat a társai és a kisfiam között. Nem tudom mit tehetnék,bár mindig megbeszéljükaz aznapi eseteket, és megígéri nekem, "anya én soha sem teszek ilyet, megígérem" és aztán egy-két nap múlva megint előfordul. Nem szeretném, ha más szülők megszólnák ezért a kisfiam, vagy esetleg ne lennének barátai(bár ezt nem tartom valószínűnek, hiszen vannak barátai a csoportban, és az óvónénik is igyekeznek minnél többet a szabadban lenni velük, megmozgatni öket és kezelni ezt a helyzetet.
Hetente háromszor úszni járunk,így próbáljuk levezetni a felhalmozott energiát. Mi a megoldás? Én rontottam el valamit, vagy csak most nyílt ki igazán az oviban, és most érzi igazán otthon magát? Kérem adjon tanácsot egy tanácstalanná vált édesanyának. Válaszát előre is köszönöm. B.Krisztina
Válasz:
Kedves Krisztina!
A magatartásbeli negatív megnyilvánulásoknak számtalan kiváltó oka lehet, valószínűsíthető, hogy gyermeke ilyen módon próbálja felhívni magára a figyelmet. A kérdés csak az: miért? Amennyiben nem húzódnak a háttérben családi, ill. óvodás közösségen belüli feszültségek, úgy valószínűsíthető, hogy valóban csak most talált igazán magára a gyermek, most tud és mer igazán kibontakozni. A viselkedési normák, szabályok ebben a korban még nem gyökeresedtek meg igazán, így ezek tudatosítása elsődleges feladatuk kell, hogy legyen a felnőtteknek. Fontos, hogy a kisfiú ne csak azt tudja, hogy ezt vagy azt nem szabad, hanem azt is, hogy MIÉRT! Ezt pedig az egyszerű beszélgetéseken túl mesék segítségével sokkal hatékonyabban megértethetjük vele. Javaslom, hogy minden este találjon ki gyermekének újabb és újabb történeteket „Rosszcsont Robiról”, akinek esetein keresztül érzelmileg és értelmileg is megfelelően feldolgozhatóak a viselkedési szabályok. Pl: Robi megverte Pannit, … Robi eldugta Pisti autóját, … Robi kicsúfolta Zsófit, …stb. Ezek a történetek engedik azonosulni kisfiát nem csak Rosszcsont Robival, de sokkal inkább a történet szenvedő alanyaival. Megérti és átérzi, milyen rossz lenne, ha őt is hasonlóan bántanák a többiek, s ez remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy változtasson magatartásán.
