Kedves ovono,
ismet kerdessel fordulok Onhoz. 2 es feleves kisfiam az alabbit muvelte: a gyurmat apro darabokra szaggatta es a padlora szorta. Nem volt eppen idom vele foglalkozni, s mondtam neki, hogy legyen ott a konyhaban velem s jatszon a gyurmaval. Majd megkertem ot, hogy szedje fel, s tegy kis asztalara. Ez nem tetszett, o inkabb vonatozni szeretett volna abban a pillanatban. En hajthatatlan maradtam, megfogtam a kezet es tovabbra is azt kertem, hogy szedje fel a szet szort kis darabokat. Jo sok ido eltelt, semmi sem tortent, csak en ismeteltem ugyanazt, s o pedig toporzekolt sirt es a vonatrol beszelt.
Majd probalt valamit mondani (beszede meg nem eleg tiszta), olyasmit, hogy most mit zavarsz ezzel a kicsiseggel.
Kb 10 perc vita utan elkezdte szedni nagy nehezen.
Kerdesem az, hogy jol csinaltam-e, vagy inkabb fel kellett volna adni nehany perc utan. Farasztoak ezek a szituaciok es nekem sem kellemes. Eleg sok van mostansag ebbol. Megbeszelni nem lehet dolgokat, legalabbis ugy erzem, amikor magyarazok neki, mintha egy idegenhez beszelnek aki nem erti a nyelvet.
Ez delutan tortent, nem volt nagyon elfaradva. Ugyanez reggel is megtortenik. Tiz esetbol 1 az amikor hallgat es helyre teszi azt amit kerek tole.
Koszonettel Zsuzsa
Boldog uj evet.
Válasz:
Kedves Zsuzsa!
Mindenek előtt köszönöm kedves jókívánságát, én is eredményes, boldog új évet kívánok Önnek és családjának.
Kérdésére térvén nem hiszem, hogy az probléma lenne, hogy Ön kellően következetes, sok szülő megirigyelhetné kitartását. Úgy gondolom, pont ennek köszönheti, hogy 10-ből egyszer meghallgatja kérését a gyermek, más családoknál ez az arány akár 50-ből egy is lehet. Szóval, csak kitartás! Ám ha úgy veszi észre, hogy kicsit túlfeszült a húr, hogy esetleg túl sok esetben túl sokat vár el a gyermektől, (amit ő már nem tud kellően tolerálni ), észrevétlenül tehet kedvezményeket. Ha pl. túl sok játék marad elöl, és annak összepakolása szemmel láthatóan megterhelné a kicsit, ajánlja fel segítségét: " Most nagyon sok játék hever szanaszét, ezért segítek neked kicsit, jó?" Mindemellett soha ne mulassza el kellően megdicsérni a csemetét minden egyes helyére rakott játékért. Fontos még megjegyeznem, hogy a rend megtartására irányuló következetességet nem szabad, hogy egyfajta piszkálódásként élje meg a gyermek, nehogy úgy próbáljon ellene védekezni, hogy elő sem veszi a játékeszközt az utána következő pakolás elkerülése érdekében. Összefoglalván: következetesen, de szükség esetén kellő rugalmassággal tanácsos kezelni a hasonló helyzeteket!
