Gyermekem 3 éves (1 kg alatti súllyal koraszülött volt)szeptemberben keztük az óvodát, de sajnos a fokozatos beszokatásnak jelét sem láttam. Már az első nap ott kellett hagynom egész napra. a gyermek nem eszik, nem iszik, azóta újra bepisil az óvodában is és éjszaka is. Nagyon anyás, nehezen viseli ha távol vagyok. Kezdeményeztem a délben történő hazavitelt,de az óvónők szerint akkor soha nem fogja megszokni az ovit.Nem tudom mit tegyek erőltessük-e tovább?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Én gyermeke óvónőivel szemben inkább a fokozatos, kíméletes beszoktatás híve vagyok. Munkám során a beszoktatáskor azt sem bánom, ha a sírós, édesanyjától nehezen elváló gyermek szülője egy darabig kint ült a folyosón. Ez a "kedvezmény" egészen addig tart, amíg a kicsi biztonságérzete ki nem alakul, ill. meg nem szokja, meg nem szereti az új, ovis környezetet. Ezt követően el-eltünedezhet az anyuka ( ha a gyermek észreveszi: "anyu csak a postára ugrott el, néhány perc múlva itt lesz"), majd egyre hosszabb idejű távollétek valósíthatók meg. Néhány nap, esetleg egy hét után pedig elillan a reggeli sírdogálás, szomorúság, szorongás rémképe. Javaslom, kérdezzen rá az óvónőknél, gyermeke lelki stabilitásának visszaállítása érdekében megvalósítható-e ez valamiképpen!
Mindemellett én támogatom a kezdetben csak fél napos óvodás elképzelést is, hiszen ezzel is lehetővé tesszük a fokozatosabb, a gyermekre nézve kíméletesebb beszoktatást.