Karolina így jellemezte 6 éves kisfiát, miközben nem érti, hogy lehet, hogy a fiúcska nõvére, ennyi idõsen, merõben az ellentétje volt testvérének?
Kedves Szakértõ!
Fiam most lesz hatéves, Görögországban született, itt járt óvodába és most kezdte az elsõ osztályt.Kétnyelvû, mindkét nyelven ki tudja fejezni magát,egyenlõre a görög jobban megy. Édesapja görög, lánytestvére 10 éves, a kétnyelvûség nem okozott semmilyen gondot, a mai napig nagy kedvvel old meg feladatokat mindkét nyelven, általában hibátlanul.Írni és olvasni is magtanultunk itthon magyarul. Mindezek után nem számítottam arra, hogy ami az elsõ gyereknél ilyen jól ment, a másodiknál majd gondot okoz.A fiam barátkozó nagyon jószívû lurkó. Beszédfejlõdése elmaradt az itteni átlagtól, nyilván azért, mert két nyelven beszéltünk hozzá. Nem tudom ebbõl adódnak e a következõ problémák :
Az iskolában(és még anno az oviban is) képtelen összegyûjteni a holmijait, nem ritka, hogy üres tolltartóval jön haza, ha kérdezem hol van a füzete, nem válaszol, nem tudom eldönteni nem emlékszik vagy nem vette észre hogy beszedte e a tanítónéni. Ceruzafogása nem tökéletes, sokszor kiszakad a füzetlap a sok radírozás miatt. A feladatok mellé a könyvben állandóan rajzolgat, persze csak firkál, mikor inkább oda kellene figyelni. A tanítónéni azt mondja és én is látom, hogy a már tanult betûket felismeri, szótagokat amit kell el tud olvasni. Matematikában mindig rájön a megoldásra, de ha esetleg elmagyarázom mit kell csinálni és ott hagyom, nem fejezi be a feladatot egyedül. Tudja melyik a jobb és bal keze, most kapott rá a rajzolásra és nem csak pálcikemebereket rajzol, hanem próbál sárkányt is, dinókat, ami érdekli. A reggeli készülõdés nagyon nehezen megy, sokszor be kell mennem, figyelmeztetni, csináld már, elkésünk stb. Nagyon nehéz motiválni, és a büntetésre sem reagál. Sokszor azt érzem õ jól elvan magában, és én csak megzavarom õt, ha figyelmeztetem bármire is. Ezért sokszor úgy tûnik nem is hallja amit mondok.Nagyon aktív gyerek, legjobb játéka futóverseny és fogócska,ezek után a játékok után mindig sokáig tart lenyugodnia. Általában nyugtalan, de nem mondanám hiperaktívnak. Tudom, hogy nem helyes, de ha összehasonlítom lánytestvére akkori önmagával, semmiben nem éri utol õt. Ezt nem hangoztatom soha elõtte, de néha kétségbeesek, mit rontottam ennyire el. Ami a kettõjük közti különbséget illeti, tudom hogy a lányom teljes mértékben tud velem azonosulni, én vagyok velük, a háztartást én látom el, szerénytelenül mondhatom élõ példa vagyok neki, milyen egy asszony élete. Ezzel szemben a férjem nagyon passzív, a gyerekekkel is csak akkor törõdik, ha figyelmeztetem rá. Annak ellenére hogy az õ anyanyelve a görög, én ellenõrzöm a házi feladatokat, én nézem meg a füzeteket. Az apjukkal minõségi idõt szinte alig töltenek. Fiamnak nem a legjobb példa az apja.Ezek után kíváncsi vagyok a véleményére, elsõsorban arra mennyire lehet mindezt a kétnyelvûség számlájára írni, vagy máshol keressem az okokat?
Válaszát köszönöm Karolina
Válasz:
Kedves Karolina!
Azok a jellemzõk, melyeket leírt, úgy vélem, nem a kétnyelvûség számlájára írhatók, sokkal inkább hiperaktivitásra engednek következtetni. Ajánlom figyelmébe egy korábban megjelent cikk-sorozatomat, melynek átolvasása nyomán közelebb kerülhet a megoldáshoz.
http://www.gyerekabc.hu/Hiperaktiv-a-gyerekem/
Amennyiben megerõsítést nyer, hogy kisfia valóban hiperaktív (hangsúlyozom: ez nem betegség, hanem egy állapot, mely fejlesztõpedagógus segítségével szépen korrigálható), úgy javaslom, kérje fejlesztõpedagógus segítségét az egyéni fejlesztéshez. Ha a zsámbéki-medence körzetében lakik, úgy jómagam is a segítségére lehetek. Munkámról itt olvashat:
http://fejlesztes.gyermeksziget.hu/index.php
Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Szaktanácsadó óvónõ, fejlesztõpedagógus
