Kisfiam szeptemberben kezdett óvodába járni, ami nagyon nehezen megy. Még mindig sír ha otthagyom, de már utána megnyugszik és játszik. Mindig délbe megyek érte, az ottalvásról hallani sem akar. Ezt én sem erőltetem, mert itthol vagyok és aludhat itthol is. Csakhogy ha hazajövünk az oviból nem hajlandó aludni csak másfél órai hiszti és veszekedés után, így későn alszik el és este 10 órakkor még nem alszik. Lehetséges hogy már nincs rá igénye? Meddig szükséges a délutáni alvás? Kell ezt erőltetni?
Tisztelettel: Mariann
Válasz:
Kedves Mariann!
A levele elején említett óvodai sírdogálás miatt ne nyugtalankodjon, a leírtak szerint (t.i. gyorsan megnyugszik és utána önfeledt játékba kezd) jó úton halad a kisfiú a teljes beszokás felé. Az otthoni pihenést véleményem szerint nem tanácsos erőltetni, bár ilyen idős korban még általában nagyon is igénylik ezt a gyerekek. A hosszas veszekedés helyett, javaslom, inkább próbálja észrevétlenül ágyba csábítani a kicsit. Pl: mondja el neki a kedvenc meséjét (meséit), majd ezt követően engedje, hogy csöndben nézegesse a könyvet. Jó, ha a gyermek nem érzi, hogy mire megy ki a játék (anyu most el akar altatni), hanem ezt egy teljesen másfajta programként élné meg. Ne legyen görcsös, ne "követelje" az alvást, hiszen így szinte lehetetlen az ellazulás. Helyette inkább tálalja így a dolgot: "Mit szólnál hozzá, ha ma alvás helyett mesedélutánt tartanánk? Elmondom a kedvenc meséidet, utána pedig addig nézegetheted a könyvet, ameddig csak akarod!" A fiúcska minden valószínűség szerint örömmel fogadja majd a javaslatot, és a kellően nyugodt légkörben egyszer csak magától álomba szenderül.
