5 éves kisfiam túlzottan gátlásos, visszahúzódó, társaival nem szivesen kummunikál. Félénkségébõl, hallgatagságából adódóan pedagógusaiban is többnyire az a kép él róla, hogy õ "az a csöndes, átlagos képességû gyermek, ....egy a sok közül." Amikor itthon foglalkozom Ákossal, akkor látom csak igazán, hogy egy-egy fejtörõ kérdésre, egy-egy rejtvényre milyen hamar meg tud válaszolni, tehát értelmileg igenis nagyon magas szinten áll
Ha azonban óvodai közegbe kerül, azonnal visszahúzódik csigaházába, s ha lehet, meg sem szólal egész foglalkozás alatt. Errõl egy nyilt nap alkalmával személyesen is meggyõzõdtem. Mit lehet tenni?
Válasz:
Ismét saját tapasztalataimra hivatkozva szeretnék tanácsot adni a kérdésben. Egyik kis óvodásom hasonló problémákkal küzködött, mint az Ön kisfia. Én, mint óvónõ, - talán azért is mert annak idején én is ilyen voltam, - nagyon felkaroltam az érintett kis gyereket. Sokat kérdezgettem, s jó válaszaiért nagyon megdicsértem. Az állandó buzditás, gondoskodó törõdés meghozta a gyümölcsét. Az év elején még gátlásos, félénk kisfiú az év végi évzáró ünnepségen bátor, kiegyensúlyozott szereplésével fergeteges sikert aratott. Öröm volt látni a szülõk csodálkozó, de ugyanakkor elismerõ tekintetét, hogy ilyen csoda is létezik.
Kérje meg gyermeke óvónõjét, igyekezzen minden alkalmat megragadni a dicséretre, s meglátja, az eredmény nem marad el.