Levélírónk 4 éves kisfia eleinte boldogan járt óvodába, ám egy ideje hallani sem akar róla. Reggelente sírva kapaszkodik az édesanyjába, néhány hete pedig bepisil éjszakánként. Mint kiderült, egy verekedõs csoporttárs tartja félelemben a gyerekeket.
Kedves Óvónõ!
Majdnem 4 éves kisfiam van, akivel eddig semmilyen problémám nem volt itthon sem és az oviban sem.Utóbbi hetekben viszont el kezdett éjszakánként bepisilni.Uyganekkor kezdõdtek a problémák az oviban is, mivel az egyik hasonló korú kisfiú, amikor úgy gondolja, el kezdi verni , köpni, marni a fiamat.Sajnos nem csak õt, a többi gyerek anyukája is panaszkodott már rá.Azóta nem akar menni oviba, pedig addig soha nem volt probléma , amikor ott hagytam.A délutáni foglalkozásokon (foci, hittan), amit eddig imádott, nem tudom egyszerûen ott hagyni.Csimpaszkodik a lábamba, hogy ne menjek el, nem akar itt maradni.Reggelente mindig kérnem kell az ovónõk segitségét, és szabályszerûen ki kell tépni a kezembõl a gyereket, mert nem enged el.Már reggelente kezdi, hogy nem akar menni oviba.Ha kérdezem, miért az válaszolja, hogy "nem akarok menni oviba, mert a M. megüt".Kértem az óvónéniket, h figyeljenek egy kicsit oda, de sajnos túl sokan vannak a csoportban, nem tudnak külön ezzel a problémával foglalkozni.Nõvére szintén ebbe a csoportba jár, tehát õt is kértem, hogy azonnal szóljon az ovónéninek, ha észlel valamit.
Hozzá kel tennem, hogy márciusban született meg a kis húguk.Fiam is és lányom is nagyon nagy szerettel beszélnek róla, imádják, babusgatják.Tehát nem veszek észre semmi féltékenységet.Az óvónõk mindig ezt hozzák fel indokként, hogy a fiam túl érzékeny és most látja hogy mindig a babával vagyok elfoglalva, kevesebb idõ jut rá, és igy reagál a problémára. A baba márciusi, a probléma viszont pár hete kezdõdött.Lehet hogy csak "most esett le a tantusz", hogy a kisbaba mindig itthon marad és mégis konkurencia neki?És azért pisil be.Vagy tényleg fél óvódába menni ?!Mennyire engedjek a fiam kérésének, ha azt mondja itthon szeretne maradni?Lehet hogy ez csak egy fázis, ami majd elmúlik?
köszönettel ,várom válaszát
Válasz:
Kedves Levélíró!
Sorai alapján számomra sokkal inkább valószínû, hogy a problémát a verekedõs társ felõl kell megközelíteni, mint a testvérféltékenység irányából.
Amit Ön idáig megtett a gyermekért, azzal teljesen egyetértek. Jó, hogy felhívta a problémára az óvónõk figyelmét, helyes, hogy a nõvérke vigyázó tekintete is óvja a fiúcskát. Érdemes lenne azonban ismét kérni a pedagógusok segítségét, mégpedig karöltve, együtt azokkal a szülõtársakkal, akiknek szintén hasonló gondjuk van. Így kisebb az esély arra, hogy szõnyeg alá lehessen söpörni a megoldandó problémát vagy más, külsõ tényezõkkel elkenni.
Az óvodától való tartózkodást azonban nem tartom jó megoldásnak, mert így csak mélyülne a szakadék a kisfiú és az óvoda között.