Levélírónk 4 éves kisfia új óvónõket kapott, ám az egymáshoz csiszolódás nem megy túl könnyen.
Tisztelt Óvonõ!
Kisfiam 4 éves múlt. Nagyon érdeklõdõ, bõ szókincsû, eleven kisfiú. Bal kezes. Az óvodában szinte mindig azzal fogadnak, hogy éppen aznap mit csinált. Már rettegve megyek érte, hogy megint mit fognak mondani.
Itthon is gyakran figyelmetlen, és az õ kis feladataival van elfoglalva, de mégis bármilyen munkába be tudom fogni. Készítünk betlehemet, rajzolunk, olvasunk, építünk a kistesóval együtt, sütünk és fõzünk is.
Az óvonéni kérésére pszihiátérnek is megmutattam, mert néha még bepisilt (már szinte nem), de szerinte egy teljesen szokványos kisfiú.
Az óvonénijeink az iskola megszünése után kerültek át az óviba (tanárnõk).
Csak néhány, a panaszaikból: elvette más játékát (1X), turta az orrát, mese közben levette a szandálját (megbüntették érte), nem válaszolt a feltett kérdése, helyette a villanymotor mûködésérõl beszélt, ölelgeti a gyerekeket (azt modták milyen babás), "legyenszíves" helyett "adja ide"-t mondott, tegnap megpacskolta az óvonéni popsiját, mondtam, hogy biztos szinpatikus neki, erre az mondta, hogy tudja! ... És már nem is emélszem mi minden volt a bajunka. Már elnézést, de nem tudom, hogy tényleg ennyire problémás lenne a gyermekem, vagy csak mindent szóvá tesznek. Az elõzõ óvónénik szerint nem kell mindent a szülõnek elmondani ami az oviban történik, és fõleg nem a gyerek elõtt. Probálok mindent megtenni azért, hogy egy kisangyal legyen, de már nem tudom hogyan. Minden nap a lelkére kötök egy rakás utasítást, hogy mit csináljon az ovodában, még jutalmazom is. De nem az óvónéniknek kellene felkelteni a gyerek figyelmét, kiváncsiságát?
Kérem, adjon nekem tanácsot!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Kérdésére válaszolván: de igen! Elképzelhetõ, hogy a korábban tanító néniként dolgozó óvónõknek okoz némi nehézséget a korosztály váltás. Ez bizony senkinek nem menne könnyen, ezt lássuk be. Egészen másként kell viszonyulni egy óvodás és egy kisiskolás gyermekhez, de idõvel biztosan minden zökkenõ mentes lesz.
Nincs könnyû helyzetben sem az óvónõ (a fentiek miatt), sem a gyermek, aki egyelõre nincs tisztában az új pedagógusok diktálta elvárásokkal.
Javaslom, legyen türelemmel! Az idõ minden bizonnyal megoldja az átállás-okozta nehézségeket és egymáshoz idomul gyerek és óvónõ.
Mindemellett helyes, ha napi kapcsolatban van a pedagógusokkal, értem ezalatt a mindennapi problémák, tapasztalatok megbeszélését. Ezen keresztül könnyebb lesz áthidalni a kezdeti nehézségeket. Ha az óvónõk problémát jeleznek, ne vegye bántásnak, helyette mondja el, Ön hogyan, miként szokta ezt és ezt a helyzetet kezelni. Így talán könnyebb lesz.
